Barbie mesés Karácsonya (Barbie) (2008) 78% 150★

Lehet, túlzásnak fog tűnni, de Barbie film így még nem ütött meg. Szép mondanivalója van, ugyan a karácsonyi kedvem annyira még nem hozta meg, és azért Barbie film, valljuk be; rózsaszín, giccses, „tökéletes”, de a dalfeldolgozás szép volt. Engem elgondolkoztatott. Ezt sem gondoltam volna, hogy egy Barbie filmmel kapcsolatban mondom majd.

Karácsonyi ének Barbie köntösben..:D
Ebenezer Scrooge-ból Eden Starling lett híres énekesnő. Marley-ból zsémbes Mary néni.
Az unokaöccs Fredből pedig a divattervező barátnő Catherine lett.
A beteg Tiny Timből pedig egy konkrét árvaház lett egy bicebóca kislánnyal.
Tetszett ez a feldolgozás is,de nem ez a kedvencem.:)
És meglepő de nem olyan rózsaszín, mint amilyen szokott lenni! :D
Mondjuk azt kibírtam volna,ha a macska nem megy Edennel az utazásra…(ILYET nagyon ritkán mondok,mert macskabolond vagyok szóval….:D)
Szép volt,karácsonyi de nem a kedvenc Barbiem,se a kedvenc feldolgozásom a Karácsonyi énekből.:)

Hűha, kaptam egy kis karácsony-sokkot. Decemberben biztos imádtam volna, főleg, hogy tavaly kivételesen volt hangulatom az ilyen filmekhez. A történet aranyos, szép és tanulságos. Jó üzenete van, érdekes az elképzelt jövő és a karakterek jellemváltozása. Tanulságos karácsonyi Barbie.

Bajban vagyok a csillagozással… Ez a mese nekem kimaradt gyerekkoromból, most már kicsit sajnálom. Mert nagyon jó kis üzenete volt, szimpatikus szereplők, szórakoztató az egész. És régen láttam Barbie mesét, de a többiben is ennyire kevés a szerelmi szál? Főszereplőnek konkrétan semmi se volt, tök jó! :D
De attól még egy Barbie mese, nem túl mély szereplőkkel, egyszerű történettel, néha giccses zenével/tánccal. Viszont ezektől eltekintve jó volt, nagyon jó. Igazán megtalálta a hangsúlyokat, nem vált idegesítővé sehol. Többet nem tudnék elvárni egy Barbie mesétől, mint amit most kaptam. Szóval legyen 10 csillag, megérdemli. :D

Meglepően bájos mese, csodás karácsonyi dalokkal. Feldolgozásnak sem rossz. Barbie és Eden nagyon jól néztek ki, és a többi karakter is szép volt. Sajnálom, hogy gyerekként nem néztem Barbie mesét, akkor még jobban értékeltem volna az egészet. Viszont egy csillag levonás jár a kegyetlenül irritáló szellem miatt, aki a múltat mutatta meg, illetve még egy csillag mínusz, mert a macska is idegesítő volt és még csúnya is. (Ami megdöbbentő számomra, mert nagyon szeretem a cicákat.)

Igazán aktuális :3
Egyebek, ömlesztve:

– Shelly ismét felbukkant! Pedig annyira nem hiányzott…
…
– Mutat valamit? Már azt hittem, megint mesélni fog.
Ja, nem, az most jön! De jó…
…
– Fura egy olyan Barbie alakította karaktert látni, aki ilyen elviselhetetlen p…csa.
…
– Jaaaj, egy újabb ikerpár, akik felváltva beszélnek… U-tá-lom.
…
– Freddie? Mármint, Mercury? *-*
…
– Marie néni valami szappanopera szereplője volt még életében?
…
– Kiapadt a szarkazmusom… Ez már a vég.
Amúgy némileg felüdülés, hogy végre egyszer egy Barbie-film főszereplője egy elviselhetetlen dög.
…
– Jó hosszú életű a szisza :3
…
– Azért a főhős, bármily csóró is lett, a báli ruhát megtartotta :DD
…
– Oké, azért ez így elég cuki volt :3
…
Nos, mindent összevetve: nem volt olyan rossz… A soron következő résznek viszont már a címe stroke-ot okozott…

Ez volt, és mindig is ez lesz a kedvenc Barbie mesém. Egy remek példa arra, hogyan is kell újító, ám szellemiségében az alapanyaghoz hű adaptációt készíteni.
Kezdjük azzal, ami leginkább kiemeli a többi Barbie közül: a főszereplő, Eden Starling. Közel sem tökéletes, nem az az átlagos Barbie hősnő – kezdetben önző és beképzelt, mégis egy erős női karakter, aki a történet folyamán (a játékidőhöz és az alapanyaghoz képest is meglepően hihetően) rádöbben a hibáira, és kissé szerencsétlenül, de megpróbálja kompenzálni azokat. Remek példakép a gyerekeknek, sokkal inkább, mint a többi Barbie mese főszereplője, akik a tökéletesség olümposzi magasságában csücsörögnek, elrontva ezzel a legtöbb kislány önbecsülését.
A többi karaktert is ügyesen értelmezték újra, és Dickens férfiközpontú, kissé lelketlen és túldramatizált történetén túllendülve a forgatókönyvíró telepakolta a sztorit kompetens női szereplőkkel, akik mind más-más szempontból csodálatraméltóak – ismét csak respect. Gyerekkoromban a Jelen karácsonyok szelleme volt az egyik nagy példaképem, rá szerettem volna hasonlítani, de a többiek is mind méltóak az elismerésre.
A történet maga nem hoz túl sok újítást, habár Eden múltja kissé eltér Ebenezerétől, nagyrészt Dickens elképzelései nyomán járunk. Az egyetlen nagyobb változtatás az eljövendő karácsonynál és annak szelleménél van, de még abból is messze jobban jönnek ki, mintha megtartották volna az eredeti cselekményt.
Persze itt is megvannak a szokásos Barbie mese elemek: a babaszerű szereplők, aranyos gyerekek, a cuki állat karakter, némi szerelmi szál, a csepegős happy end, a mágia, illetve rengeteg éneklés és/vagy tánc, ám jelen esetben ezek egyfajta nosztalgikus, szerethető elegyet alkotnak, ami nem akad meg az ember torkán negyed óra után.
Ó, és egy édes kis adalék: Catherine családjának kutyáját Boznak hívják, ami ugye Dickens álneve is volt a kezdet kezdetén. :) Mindig fellelkesítenek az ilyen ötletes apróságok.

Erre a részre csak halványan emlékeztem. Hozta a tipikus karácsony tündéres feelinget, tetszett a végkifejlet is, de valami hiányzott.

Ezt láttam a legtöbbet a Barbi mesékből és ez is lett a kedvenc. Nagyon tetszett az átírás, nem csak gyerekeknek szól. :)

A Barbie és a Diótörő hatalmas kedvenc volt kislánykoromban, ahányszor ment a tévében, leültem elé. A Karácsonyi ének Barbie-változata, amit 12 évvel a megjelenés után sikerült megnéznem, most visszahozta ennek az emlékét. Tanulságos, az eredeti történet mondanivalóját remekül átadó feldolgozás, szép karácsonyi dalokkal. Talán többször is előveszem, ha Dickens klasszikusára vágyom, mert a Jim Carrey-féle változatnál például még jobban is tetszett.