Csillagok között (Barbie) (2016) 56

Barbie: Star Light Adventure
79' · amerikai · sci-fi, animációs, fantasy, családi 6

Barbie kozmikus hercegnő, aki magasan száll légdeszkáján egy távoli galaxisban, imádnivaló és elkötelezett segítőjével, Pupcornnal. Egy nap azonban minden megváltozik, amikor a ragyogó csillagok elhalványulnak és táncuk lelassul az égen. Barbie egy csodálatos új bolygóra utazik, hogy… [tovább]

angol

Képek 3

Szereposztás

Erica LindbeckBarbie (hang)
Robbie DaymondLeo (hang)
Kimberly WoodsSal-Lee (hang)
Sarah Anne WilliamsSheena / Kareena / Sprites (hang)
Michael ChandlerDad (hang)
Dwight SchultzConstantine (hang)
Ben BledsoeArtemis (hang)
Jonathan LipowStarlian (hang)
Lucien DodgePupcorn (hang)
Laura PostMesélő (hang)

Kedvencelte 4

Várólistára tette 26


Kiemelt értékelések

Sydney 

Ez meg mégis mi a *** volt?? Szívesen (?) nézem a Barbie-s rajzfilmeket, de ez valami rettenet volt.
A szereplők, a helyszínek, egyszerűen semmi nem tudott még kicsit sem megfogni, pedig még a spoiler-klisét is ellőtték.

6 hozzászólás
Valentine_Wiggin 

Oké. Tegyük hozzá, mérges vagyok erre a filmre. Nem elég, hogy valahogy azt akarja hinni magáról, hogy sci-fi, de még a magyar fordítás gusztustalanul lemásolta az Interstellar címét is, csak, hogy bevonzzanak még pár embert. De ha félretesszük az ellenérzéseimet, amik úgy automatikusan kialakultak egy „sci-fi Barbie” irányába, akkor is meg kell jegyeznem, hogy te jó ég, milyen bődületes marhaság volt ez.
Már nagyon, nagyon, nagyon sokszor megjegyeztem: nem szeretem, ha a józan gondolkodást démonizáljuk. Nem azt mondom, hogy az érzelemvezéreltség rossz. Vagy hogy az empátia kevesebbet ér, mint a nyers intelligencia, mert ez mind butaság lenne. Az empátia nagyon fontos, az egymásba vetett bizalom, az idealizmus alapvetően jó tulajdonságok, és ha a világon mindenki meg tudná őrizni őket, egy sokkal szebb helyen élnénk. De… igenis vannak problémák, nagyon sok probléma, amit józanul, az eszünket használva kell megoldani. Igenis jó ha vannak szabályok, korlátok, és igen, az univerzum megértéséhez és tudományos problémák megoldásához nagyon is a klasszikus racionalitásra van általában szükség. Tudod, ha az ember nem tud számolni, nem tud megoldani egy fizikafeladatot. Durva és sokkoló felfedezés.
Na, de ne rohanjunk előre. Szóval adott egy egyébként Barbie filmhez képest kifejezetten kreatív világ. Az a klasszikus légdeszkás, számítógépes csili-vili futurisztikus környezet, de szeretem a csili-vili futurisztikus környezeteket, ezt nem fogom letagadni csak azért, mert egy Barbie filmről beszélünk. Ráadásul a grafika is szép. Sőt, többször eszembe jutott a film alatt, hogy úr isten, mennyi klassz filmbe lehetett volna fektetni azt a pénzt, ami abba ment, hogy egy Barbie-ban ilyen jól nézzenek ki a hajak és az űrképek. Vagy adhatták volna az éhező afrikai gyerekeknek is. Izé. Elkalandoztam. Szóval adott a világ, ahol Barbie egy random bolygón él az apjával és nagyon sok állattal, amikor kiderül, hogy a galaxisból elkezdtek eltűnni a csillagok (?), és ezért a galaxis királya összeszervez egy csapatot, akikkel majd megoldják a problémát. Közben van egy prófécia is, ami kimondja, hogy majd ez lesz, és jön egy ember, aki megoldja, szóval elég rendesen sejthető, hogy Barbie szokás szerint Mary Sue. A lényeg mindenesetre, hogy a főhősnő, akinek egyelőre még fogalma sincs kiválasztott státuszáról, kiköt a galaxis királyának palotájában, ahol megismer három másik lányt, meg egy srácot, elkezdik a kiképzést, amin ő minden egyes pillanatban elront valamit, de ennek ellenére ő lesz A vezér, A mindenki kedvence, A legfontosabb személy, stb.
Kezdem azzal, a mellékszereplők elsőre egyébként egészen szimpatikusak voltak. Leo kajás poénjai eléggé kiemelték a szőke herceg státuszból (és nem, nem tudom túltenni magam a tényen, hogy Robbie Daymond a hangja. A kedvenc VA-im úgy fest mindig valahogy kikötnek a Barbie-nál…), Sal-Lee szarkazmusa egy kicsit oldotta Barbie feddhetetlenségét… az ikrek mondjuk idegesítőek voltak, de a királyban is láttam potenciált, az apuka pedig kifejezetten aranyos személyiség. Csak aztán teljes lejtmenet.
Mert Leo személyisége konkrétan a kajás poénokból áll. Sal-Lee addig szarkasztikus, míg el nem dönti, hogy amúgy ő jóban van Barbie-val (a szarkasztikus emberek nem így működnek. Én veszedelmes mértékig az vagyok, és gondolkodás nélkül beszólogatok barátoknak is, sőt, talán még többet, mint idegeneknek – a különbség, hogy ők tudják, hogy nem gondolom komolyan, csak szurkálódok), a király pedig… a királyról még beszélni fogok.
A plot gyakorlatilag abból áll, hogy Barbie semmit, azaz semmit nem csinál úgy, ahogy csinálnia kéne. És itt nem arról van szó, hogy komoly helyzetekben más döntést hoz. Itt arról van szó, hogy mások iránti alapvető tiszteletből nem bír felkelni időben. Nem egyszer, nem kétszer csinálja meg, konzekvensen az egész film alatt mindenhonnan elkésik, kínos helyzetbe hoz másokat ezáltal, és az a rossz, aki erre felhívja a figyelmét, mert hiszen ez vicces, meg 'quirky'. A palotában van egy házirend, aminek ő, ismét konzekvensen, minden pillanatban, minden pontját megszegi, pedig nem nehéz és rosszindulatú szabályokról van szó. És amikor eljutunk a nagy döntésekhez, akkor persze ő az aki „csak a szívére hallgatott”, és persze ez a megoldás mindenre. Nem. Ha mindenki ott van időben mindenhol, ellátja a feladatát és felelősséget vállal, te pedig szétcsapod a munkájukat és nem bírod megemberelni magad kislányom, akkor egyszerűen bunkó vagy. Nem a szívedre hallgatsz, nem anyád tanácsát követed, szimplán képtelen vagy elengedni az önzésed a legkisebb helyzetekben is.
A király maga pedig a racionalitás akar lenni – ezért egyébként az első pillanatban még kedveltem is. Ő az, aki tényleges tudományos megoldást akar a problémára (jó, azt most diszkréten mellőzöm, hogy a tudományos megoldás abból áll, hogy random, összefüggéstelen szakszavakat puffogtat, és a rendezők remélik, hogy senki nem fogja érteni őket – most tegyük fel, hogy ez tudományos megoldás), készít egy tervet, összefog embereket, és nagyon komolyan veszi, ha nem teszik, amit ennek érdekében elvár. Igen, control freak, igen, megszállottja a rendnek, de ő az egyetlen, aki alkalmaz egy klasszikus problémamegoldó sémát egy problémára, és használja az eszét. Mindeközben a főszereplő abszolút semmibe veszi, nulla tiszteletet mutat a rangja, az esze, minden iránt, az első pillanattól megkérdőjelezi minden tervét, de nem mond alternatívát – aki velem egy csoportprojektben így viselkedik, azt általában kicsapom a csapatból, mert nem lehet vele együtt dolgozni. Itt mondjuk szegény király meg is próbálja, de ellentétben a realitással (ahol mindenki nagyon várná már, hogy ez a nő tűnjön végre el), itt mindenki kiáll Barbie mellett, és kezébe adják az egész küldetést. Mert a galaxist nem a racionális, tudományos megoldások, és a jól összehangolt munka menti meg, hanem a tánc. Meg az, hogy Barbie kap egy magical girl átalakulást.
Ez pedig egyébként hatalmas hangsúlyt kap, ha ezerszer nem hangzik el, hogy a király nem csinálja jól, hogy a „tánc mindenféle lehet”, hogy a „szívünkre kell hallgatni”, és a „terv nem segít”, akkor egyszer sem. Tényleg pofátlanul földbe van döngölve a racionalitás árnya is ebben a filmben, amivel megbukott sci-fiként, és szerintem az üzenete is elképesztően káros.
Ja, és a betétdalok szörnyűek. A magyar változatban mind a fordítás rossz, mind az éneklés hamis. De ez már sokat nem rontott a helyzeten.

Chriss 

Ez sokkal jobb volt, mint amire számítottam :) Nem volt idegesítően sok dal benne, amik meg igen, azok nem szakították meg a cselekményt, hanem a részei voltak. Eddig az egyik legjobb Barbie film amit láttam :)

christine

Ez a rész még elment, de a fő király viselkedése nem jött be. Barbie persze tökéletes, de a srác végre nem, és ez bejött.

Zakuro 

Úgy érzem, olyan talajra tévedtünk, ahová inkább nem kellett volna – oké, hogy sokan szívük szerint a csillagos égig rúgták volna irritáló Barbie-t, de szerintem ezt ők sem így képzelték el…
Egyebek, ömlesztve:

Hol volt, hol nem volt, egy távoli Galaxisban… Ismertem egy hasonló nyitányú sztorit – de ebbe inkább bele sem kezdek, mert ismét megfájdul a szívem, amiért nem azt nézem inkább…

– Na, egy szódával elmegy poén – nem is rossz!

– A dalokat ismét tekerem, mert nincs nekem ehhez idegrendszerem; már így is csoda, hogy még mindig élek.
Amúgy a látvány csodás, ezt kár lenne tagadni.

– Barbie-val van az Erő?

– Um, apu? Ránézésre vagy tíz évvel lehet idősebb…
Amúgy hogy is hívják ezt a repülő puffancsot? Popcorn? Patkony? Esküszöm, nem értem… Amúgy, egész aranyos: a Gidget párnámra emlékeztet :3

– Nem, Barbie-val mégsem az Erő van; hanem, ahogy a Gloria Esteban számban: Rhythm Is Gonna Get You (pont ma néztem meg ezzel kapcsolatban egy Jóbarátok angol leckét :DD)

– Barbie és az álszerénység, Nr. Végtelen…

– Ne vágj apád szavába, kislány, mert az nagyon bunkó, tirpák dolog – pont, mint nem vinni sütit a másiknak, miután megjártad az Orákulumot :DD

– Na, muzsika, ismét. Ugrás!

– Jaaaj, Istenem: röpködő tündérkék, és jól hallottam, hogy már megint bált rendeznek? Nyeh…

– Fúj, de ocsmány ez a ruha!

– Jézus a kereszten: most komolyan? Barbie olyan röfögve nevet, mint Sandra Bullock a Beépített szépségben? Már az előző film nézése során azt gondoltam: az alkotóknak semmi sem szent, de ez immár hatványozottan igaz…

– Ismét egy nyúlás, ezúttal Higanyszál képességét cserkészték be.

– Most vettem észre: Barbie frizurája meg egyszerre nyúlja Katnissét és Elzáét. Milyen kreatív…
….
– Ne már, szegény kis… Már elfelejtettem, minek nevezték : ((

– Hja, Csillián!

– Tudom, persze, a király lesz itt a „gonosz”, de miért van az, hogy a Barbie-filmekben mindig az a rossz, aki helyreigazítja Barbie-t, amiért nem azt csinálja, amit kéne? Mintha már az főbenjáró bűn lenne, hogy rászólnak valakire, aki a maga feje után megy, és nem törődik semmilyen utasítással. Hja, bocs, csak a szívére hallgat!

– Ez a látvány még mindig odavág.

– Oké, ez a srác herceg, igaz? Tehát egy nap király lesz. Őszintén, ti rábíznátok egy birodalmat? Én annyira nem: egy tipikus, béna f… Nem, nem írom le, csúnya.

– A király kinevezte Barbie-t hercegnőnek? Azt hogy? Vagy most már lesz@rjuk, mi az a cím, amire születni kell, és mi az, amire ki lehet nevezni valakit?
Igen, nagyon úgy fest.

– Érezd a boogie-lázat!
Nem érzem…

Mindent összevetve: a látvány klassz, a sztori nem. Mindenesetre, az előző néhánynál még mindig egy fokkal jobb, és már ennek is örülni kell.

6 hozzászólás
Oleander 

Elég kis egyszerű sztori.A rajzolás a mai Barbie-khoz képest nem a legjobb,(pedig a vezető animátor magyar:Krystina Szabo) és ez a sok színes hajú ember se jött be annyira.A rocksztár hercegnő is jobb ennél véleményem szerint.Az eleje még jobb is volt,mert legalább szép volt a háttér.A Barbie-filmekben szereplő fiúkhoz találhatnának már valami jó színkronhangot,mert szerintem Markovics Tamás nem annyira illik hozzájuk.Nem tudom,hogy ha Csondor Katát lecserélték(:/),akkor őt miért nem tudták.Popcorn volt a legcukibb(bár nem tudom,miért „papkorn”.nak ejtették) és én végig szurkoltam,hogy nespoilerNem fogom újranézni. A Fénylő sztár-ból készült videoklip sokkal jobban tetszik,mint a filmes előadása,mert ott legalább nem ilyen gyors.

otaksa

Végre egy Barbie, aki több egyszerű kedves és szép csajszinál. Végre egy belevaló kapitány, aki még a világot is megmenti. Tetszettek a zenék is, a színek, a képek, volt egy kis Avatar érzés is bennem a bolygó kapcsán. Gyereknek, felnőttnek is jó kikapcsolódás volt.
Girlpower!!!


Népszerű idézetek


Hasonló filmek címkék alapján