Az eltűnt személy (2009) 80% 2★

Nem olvastam el, hogy miről fog szólni, így rendesen meglepett, amikor kiderült, mi köré épül a történet. Arról is meg voltam győződve, hogy könyvadaptáció, mert olyan volt a stílusa, mintha lapoznám közben a könyvet. Jó lassan. Baromi lassan. Itt bizony nem az volt, hogy hőseink egy szemvillantás alatt eljutottak A-ból B-be. Oké, a 20 órás vonat utat nem húsz órán keresztül mutatták (hanem csak negyed óráig) – először azt hittem vonatos film lesz, annyira berendezkedtek a karakterek abba a közegbe és már meg is örültem, hogy egy szutykos szerelvényen fog játszódni az egész történet, de nem. Aztán taxiztunk is, iszonyú sokat. Meg autókáztunk, limuzinoztunk… olyan, mintha az egész film másból sem állt volna csak utazásból. Közben elhintettek egy-két információmorzsát, aztán vagy észrevette a néző vagy nem, mert bizony egy vödör kávé kell hozzá, hogy ne essen le a fejünk közben. Shannon annyira monoton hanggal és álmos fejjel darálta a szövegét, hogy néha azon kaptam magam, hogy csukott szemmel nézem a filmet. Valami okból kifolyólag mégis tetszett az egész. Talán a kissé film noiros hangulata miatt, no meg a végén lévő monológért és az utolsó mondatért, ami átértékelte az egész film mondanivalóját.
Nem lett kedvenc, de számomra úgy volt tökéletes ahogy volt. Yul Vazquez-ért pedig külön pacsi valaki adjon már neki egy főszerepet!