Az állat (1977) 66% 13★

Belmondo filmográfiájának nagysága miatt ez törvényszerű, de Az állat műsoridejének első fél/háromnegyed órájában finoman szólva sem igazolta vissza főszereplője legendás státuszát és nagyszerűségét. Mégis óva intenék mindenkit attól, hogy első csalódásában kikapcsolja, mert bár kétségkívül nem a Belmondo-univerzum egyik ékköve a film, vígjátékként végül kimondottan szórakoztatóvá válik idővel – csak győzzük kivárni, míg bemelegedik.

Alapötletét tekintve Az állat egy szerepcserés komédia, amiben Belmondo tulajdonképpen saját magát játssza: egyik figurája egy levitézlett, elhagyott kaszkadőr, a másik pedig egy filmsztár. Ilyen téren a munkája valamiféle jutalomjáték, önfeledt bolondozás csupán, szinte minimálisra faragott színészi alakítással. Mondanám, hogy ezt ellensúlyozza a dupla szerepe, hogy egyszerre két karaktert játszik el, de ebben sincs igazi átütő erő: Mike maga Belmondo, Bruno pedig egy képregényfigura, sok mai néző számára kissé talán ízléstelenül és abszolút nem polkorrekten megjelenítve.
Hogy Raquel Welch, vagy Cosma zenéje ment-e ezen, abban nem vagyok biztos, de a kaszkadőrmutatványok mindenképpen. A lépcsőn játszódó jelenet felvétele, a repülős akció, a cselekmény elején az autó lezúzása izgalmas és főleg érdekes, mai szemmel nemcsak önjogán elképesztő, hanem annak ismeretében is felcsigázó, mennyi minden ehhez hasonló őrültséget nem vállalna ma már be senki a filmjében. Belmondo eltökélt fizikai munkája mindig lenyűgöző, az pedig bónusz adalék, hogy Jackie Chan hasonló mutatványaival ellentétben ezek nem a mozijai velejét, lényegét, fő attrakcióját képviselik, hanem csak egy érdekes extra adalékot a művészeti munkában. Éppen ez a probléma Az állattal: itt sokkal inkább középpontba kerülnek.

Korrekt és szórakoztató régimódi vígjáték, de közelébe sem ér sem a műfaj legjobbjainak, sem a műfaj Belmondo nevével fémjelzett legjobbjainak. Legelsősorban is a színész rajongóinak ajánlanám, illetve a korszak filmjeit kedvelő közönségnek könnyed hétköznap esti szórakozásként.