Árnykép (2008) 58% 42★

Ez volt az a film, amit anno véletlen kaptuk el a tévében, és családostul kiröhögtük magunkat rajta. Na nem mert hogy olyan vicces hanem mert olyan gagyi.
Aztán másnap apának fájni kezdett a háta:
-Vigyázz! Ki tudja hol a japán kislány?
Majd eltűnt egy-két dolog.
-Á, a japán kislány elvitte.
Majd a japán kislány olyan szépen befészkelt hozzánk, hogy lassan családtag. Néha felbukkan, csinálunk belőle egy belső viccet, és elmegy.
De nevet nem adtunk neki, mert mind tudjuk hogy aminek nevet adsz, afelett hatalmad van, és mi nem akarunk rabszolgatartók lenni.

Őszintén nekem nem tetszett. Felejtős számomra.

Közép-kategóriás. Tudom, hogy japán filmnek a feldolgozása és az nem mindig válik be, de ez most jól alakult szerintem.
Én sokszor megijedtem és ott volt az a hátborzongató érzés és sokkoló volt. Főleg a vége. spoiler

Lehetett volna jobb is ez a film, volt benne potenciál.

A kamerakezelés és a képvilág jól kivitelezett volt. A felvezető kicsit hosszúra sikerült spoiler.

Természetesen a munkaút japánba vezetett. A világon két olyan hely van, ahol beüt a krach: Amerika és Japán. Előbbit az ufók, természeti katasztrófák és a világ összes állama fenyegeti, (2012, A függetlenség napja, Tűzgyűrű, Kaptár stb.) utóbbit pedig a természetfelettik és gonosz energiák lepik el (Átok, Vörös cipő, Liza, a róka tündér – oké nem japánban játszódik, de onnan származik a dolog) napi rendszerességgel.

A bonyodalom része elég rendben van spoiler, egyre inkább kezd az életükbe belemászni a jelenség. spoiler A nyomozás része is rendben volt, hogy a lány kiléte után kutat az újdonsült ara spoiler

A Japán rendőrség viszont tuti nincs a helyzet magaslatán. Pár nap alatt több ügyet generáltak ezek ketten, mint én húsz év alatt. spoiler

A film a vége fele kezdett gáz lenni. spoiler

A végére legalább kaptam egy váratlan háttér sztorit az egészhez spoiler spoiler

Nem túl félelmetes, érdekes középrész, szerencsétlen kivitelezés a vége felé, érdekes csavar a történetben, egynek elmegy.

A thai filmművészet azonos című opuszának japán- amerikai remake- je. Nem ismerem az eredeti művet, azt (még) nem láttam. Gyanítom, hogy az jobb lehet, általában nem szeretem a remake-eket.

Ami azt illeti, tökéletesen illeszkedik a 2000-es évek tucathorrorjainak sorába már csak a távol- keleti alapok miatt is.
Joshua Jacksonnak egy szavát sem hittem, Rachel Taylor is inkább dekoratív, mintsem jó színész. De egy ilyen filmbe pont jók voltak ők ketten.
Szerintem mondjuk közel sem „zs” kategória, de azért a „b” kategóriánál magasabbra én sem helyezném.
Szórakoztató volt, de tipikusan egyszer szórakoztató film ez.

Emlékszem, elsőre nagyon megrémített (mentségemre 10 évvel ezelőtt, szinte gyerekként), most kevésbé volt rám hatással. Valószínűleg, mivel ismertem a nagy csavart, és mert annyi 2000es horror klisét tartalmaz… A történet egyébként tetszik, még ha nagyon hasonlít is az Átokra. És habár nem ért váratlanul, a filmvégi fordulat szerintem jó. Talán egyszer megnézem az eredetit.