Hye Na egy kislány, akit anyja, Ja Young rendszeresen bántalmaz. Bár semmi sincs vele rendben, de a kislány mindenkinek azt mondja, hogy nincs semmi baja. Soo Jin helyettesítő tanárnőként dolgozik Hye Na iskolájában. A fiatal tanárnő rájön, hogy mi történik Hye Na-val, és úgy dönt, hogy a… [tovább]
Kedvencelte 5
Várólistára tette 19
Kiemelt értékelések
Anya (2018–2018) 95%
Nos, véget ért a 2010-es japán Mother dorama koreai remake-je is. Torokszorító volt, szívszorító és sok helyen ökölbe szorult a kezem, hogy hogy is mernek így bánni egy ártatlan gyermekkel. Milyen anya az, aki hagyná meghalna a saját gyerekét, mert kolonc a nyakán és mert az ő oppája is ezt akarja?! Ez kegyetlenség, az ilyen ember nemhogy nem szülő, de az ember nevet sem érdemli meg!
A történet jócskán tartalmazott változtatásokat, új jeleneteket – hiszen a japán dorama 10 rész, ez meg 16 –, de az alaptörténetet megtartották. Az új jelenetek miatt jobban beleláttunk egyes karakterek, pl. Soo Jin, Hye Na anyja, vagy a pasija múltjába, de ettől még a negatív karakterek nem lettek szerethetőbbek. A történetben jócskán van brutalitás, amikből keveset mutatnak, de az érzékeltetés pont elég. Van itt gyermekbántalmazás, családon belüli erőszak, emberrablás, menekülés, családi dráma és családi titkok, eltemetni kívánt múlt és még sok minden. Az egész dorama egy érzelmi hullámvasút, nekem pedig nagyon tetszett, pedig a japán eredeti is örök kedvenc.
Egyedül a dorama végével nem vagyok kibékülve, nekem túlságosan is a kötelező happy endek jutnak eszembe, itt pedig ez nem nagyon illett ide. Itt jobban preferáltam volna a japán eredetihez hasonló véget.
A színész játék egyébként fantasztikus volt. Heo Yoolnak, Hye Na alakítójának ez volt az első szerepe, és nagyon odatette magát a kislány. Rendkívül tehetséges, reméljük, hogy még sok doramában láthatjuk. De a többiek is kiválóak voltak, életre keltették a karaktereket. Szóval, maximálisan megérte megnézni. A levonás tényleg a vége miatt van, mert nekem túl boldog, ráadásul túl hirtelen jött, mintha az utolsó pillanatban döntöttek volna mellette, hogy „na, akkor a legvégére még ezt is csináljuk meg”, így nekem picit hiteltelen lett.
Anya (2018–2018) 95%
16 db nyugtató, két csomag kis zsebkendő és jónéhány epizód között egy kisebb-nagyobb szünet. Ez lehetne a kezdőszett ehhez a sorozathoz, amely annyi mindenről szól, hogy igencsak nehéz dolgom van, amikor én mindezen dolgokat, valamint az általuk kiváltott érzéseket meg szeretném itt fogalmazni…
A téma maga is meglehetősen rázós, hiszen egy „elhanyagolt” gyermek életét kisérhetjük figyelemmel. Sajnos a gyermekbántalmazás is részese a történetnek, úgyhogy érzelmileg valóban eléggé kimerítő és frusztráló alkotással van dolgunk. De persze mindezek mellett sok-sok megmosolyogtató pillanatot is kapunk.
Szóval itt van egy végtelenül aranyos kislány, akit lehet egy életre megnyomorítanak érzelmileg… Elég durva kezdést produkál így a sorozat, és ezzel le is tudták a készítők a feladat első, egyszerűbb részét. A bonyolultabb pedig az, hogy mit is kezdenek a karakterekkel, mi lesz magával a kislánnyal, hogyan dolgozza fel a dolgokat, és hogyan próbál szegény valami járhatónak vélt utat találni az érzékeny és törékeny kis lelkének olykor talán már nyomasztóan lüktető szorításától is szédelegve.
Mindezek mellett azonban tényleg annyi pozitív érzelmi impulzussal van teli a Mother, hogy olykor valósággal képtelen betelni vele az ember. Megindító, érzelmes, elképesztő hullámvölgyekkel ékesített kis családi történet ez. Olyan, amelyet nem könnyen felejt el az ember. Valaki lehet jajveszékelve fog menekülni a látottak után, de egy próbát szerintem mindenképpen megérhet. Mindenki számára.
Olykor komoly thrillereket megszégyenítő gyomrosokkal dolgozza meg a nézőjét, olykor meg olyan szeretethullámokkal árasztják el a szívünket, hogy mire az arcunkat szinte végigégetve legördül egy könnycsepp, már lehet, hogy úgy vigyorgunk, mintha legalábbis telitalálatos lottószelvényünk lenne… (És most direkt nem írtam ide valami nagyon romantikusat… )
Teljes ajánló / kritika: