Kiemelt értékelések
Covid-koncert Covid nélkül – 2020-as produkció, amiben egy zenész közönség nélkül játszik csak a mikrofonnak és a kamerának, de sehol egy maszk, sehol egy derűs szó a derűtlen helyzetben, sehol egy derűtlen szó a derűs környezetben. Talán korábban leforgott a film, talán ezúttal koncepció volt elfelejtetni a nézővel, milyen időket él, mindenesetre a képlet technikailag működik. A felvételnek otthont adó weimari egyetemi könyvtár gyönyörű, láthatóan inkább szolgálhat az itt látható terme reprezentációs, mintsem gyakorlatias célokat, és a teljesen környezetidegen zongorának is olyan praktikus talpazata van (nem beszélve a láthatóan fix mikrofonrendszerről), hogy biztosra veszem, nem Schiff volt itt az első és utolsó fellépő.
Program szempontjából semmi meglepetés: Bach BWV 992-es capricciója az elmúlt években láthatóan fontos lett Schiff számára, pedig a klasszikus Decca-féle Bach sorozatából anno kimaradt. Beethoven Pastorale szonátája személyes kedvencem, őt magát kiváló interpretátorának tartom az ECM lemezek óta, Schubert művei pedig ugyancsak Schiff munkásságának húsát és vérét képviselik a Bach-i gerincoszlopon.
A felfogás ismerős a Wigmore Hall-ban készült Covid-koncertfilmből, az előadásokhoz magyarázat társul, igaz, semmi esetre sem annyira mély és tárgyilagos fogalmazások, mint amott, ezek inkább személyes megjegyzések. A Bach szobra előtt főt hajtó művészt látva az örök visszatérő gondolat, Schiff pózolása juthat eszünkbe, meg az, mennyire nyomorult dolog ilyesmit felkérdezni rajta (a minap egy Papageno koncertkritikában a zongorájának lakkozásán talált kivetnivalót egy koncertlátogató kritikus – tényleg ennyire és mindenáron fogást akarunk találni Schiffen? Mikor ivódott ez ennyire belénk?).
A zene annak ellenére kifogástalan, hogy kicsit talán szürkébb a vártnál – talán a Pastorale követelt volna maga elé egy kicsit pattogósabb, táncolhatóbb Bach szvitet a capriccio helyett, talán Schuberttől jobban esett volna egy válogatás az impromptúkból, mindenesetre a hetven perc végére kicsit már sok volt a szépből, a bensőségesből és a derültből, mozgásra vágytam.
Jópofa kis mesterséges koncertfilm, zongorazenére kíváncsiak nyugodtan nézzék meg, Schiff András kapcsán viszont inkább ajánlom a nagy koncerttermekben készült anyagokat.
