Forró nyár, forró hangulat az Adria-parti olasz kisvárosban. Szerelmi sokszög, egymást kereső, egymást üdvözlő, egymás elől menekülő párok. Összeveszések, kibékülések, félreértések, de végül mindenki párjára talál, s közben eléneklik a hatvanas évek legnépszerűbb olasz slágereit.
Anconai szerelmesek (1997) 6★
Képek 18
Szereposztás
Kedvencelte 2
Várólistára tette 8
Kiemelt értékelések
Jaj, hát ez egy igazi, régi klasszikusnak számít, rengeteg előadást megért anno a Radnótiban, sőt, a mai napig emlegetik.
Az én ízlésemnek itt-ott már túlságosan is cuki, mondhatni közelít a giccshez, ettől függetlenül bevallom, jól szórakozom rajta, a dramaturgia / rendezés tökéletesen működik. (Még ha a zenei betéteknél itt-ott húzogatom is a szám. Nem vagyok oda ezért a lengvidzsért, evvan. :P)
Személyes kedvencem Szervét Tibor, Csankó Zoltán, Gubás Gabi és Schell Judit. Utóbbin meglepődtem, mert egyébként ő nem tartozik a kedvenceim közé. Itt viszont tetszett a karaktere, meg az egész, ahogy tálalta Dorinát. (Talán azért, mert nagyon emlékeztet az egyik kolléganőmre, akit viszont kedvelek. :-))
Mondanom sem kell, az age gap dolog itt is imádat, s bár a slusszpoénon sikerült meglepődnöm, most mégsem haragudtam érte. spoiler :D
Ami biztos: csak tovább erősítette a hitemet ez az előadás, miszerint Csankó Zoltán, Gubás Gabi és Szervét Tibor nem véletlenül van nálam művészileg ily / oly magasra értékelve. Annyira profik mind… :-)
Népszerű idézetek
– Amikor megláttalak, rögtön beléd szerettem!
– Rögtön. Én is!
– És amikor rád nézek, én még dadogni is elfelejtek!
Csak rám néz, máris érzem, miért épp nőnek születtem, és kifekszem, és lefekszem. Csak annyit kér, hogy kicsit szeressem. Szépnek látom, bár nem épp egy ifjú Montague, de bőre izzó még, és jó szagú!
– Te Dorina. Ha ez a fiú ott is dadog… Az nem lehet éppen rossz!
– Hahaha! Na most az képzeld el, hogy egyik sem dadog. […] Egymásra néznek, és egyik sem dadog. Mi ez, ha nem szerelem?!
Ez az április, te, ez az oka ennek az én pezsgésemnek. Már ma is kora hajnalban kimentem a tengerpartra, néztem, néztem azt a hatalmas, fuldokló tengert… és azt éreztem te, hogy én vergődöm ott.
– Én nem vagyok férfi.
– Hanem mi vagy, fiam?
– Nem működik.
– Jajjjjj!… Jujj, kicsi fiam, az nagyon nagy baj! Hát egy jóképű, tehetős fiatalember kard nélkül?!… Rosszabb, mint a halál!
– Luigi, te is fiatal lányok után fogsz szaladgálni az ő korában?
– Hát… nem tudom. Lehet.