A transzszexuális Elvira tragikus életének utolsó öt napja. Az eredetileg Erwinként élő családos ember egy nagy szerelem hatására operáltatta át magát nővé, de szerelme elhagyta, prostituáltként élt, majd mindenki félredobta. Fassbinder több, mint 30 éves klasszikusa olyan, a mai napig aktuális… [tovább]
Amikor 13 újhold van egy évben (1978) 8★
Képek 6
Szereposztás
Volker Spengler | Erwin / Elvira |
---|---|
Ingrid Caven | Zora |
Gottfried John | Anton Saitz |
Elisabeth Trissenaar | Irene |
Eva Mattes | Marie-Ann |
Gyártó
Filmverlag der Autoren
Pro-ject Filmproduktion
Tango Film
Várólistára tette 9
Népszerű idézetek
– Na de… állatokat gyilkolni. Kicsikém, ez az élet ellen van.
– Egyáltalán nem, ez maga az élet. A gőzölgő vér és a halál…ad értelmet az állat életének. Meg az a szag, amikor meghalnak, és tudják…hogy ez a halál. Régebben én is úgy utálkoztam, mint most te. Ma már jobban értem a világot. Gyere Zora, megmutatom neked. Hogy lásd őket és érezd a szagot, és halljad a kiáltásukat…a kiáltásukat a megváltás után. Valójában ötvösnek akartam tanulni, de nem fértem be a létszámba. Csak egy mészároshoz. Akkoriban sokkal több mészárost kerestek, és végül is megbékéltem.
– Egyszer azt álmodtam, hogy egy temetőben sétálok. Nézegetem a sírokat, és egyszer csak valami furcsaság tudatosul bennem. A sírfeliratok ugyanis egészen mások a megszokottnál.
Mint például: „1918 -1968.”, vagy „1927- 1975.” Ezeken a sírköveken ilyenek voltak: „1970 -1972.” vagy „1965 -1966.” vagy „1954 -1957.” A halottak egyike se tűnt ebben a temetőben két évesnél idősebbnek. De inkább még fiatalabbnak. Egyesek csak néhány napig éltek: „Február 18 – március 11.”, vagy „május 19 – június 5.”, mások csak néhány óráig. Csak megyek és megyek a sírok közt, és nem találok magyarázatot erre a különös temetőre.
Egyszer csak meglátok egy aggastyánt. Ő a temető őre. És én csodálkozva kérdem: „Hogyan lehet, hogy ő ennyire öreg, mikor ezek a halottak mind ilyen fiatalok?” Erre ő mosolyogva megrázza a fejét, és azt mondja: „Ezek a feliratok nem azt jelentik, meddig éltek ezek az emberek, hanem azt az időt, amikor…valami… igazi örömük volt.” Na, ez az álom.
– Nagyon szomorú. Tényleg nagyon szomorú álom.
– Igen, Zora, ez egy szomorú álom. Talán nem is álom volt. Lehet, hogy csak úgy hallottam, vagy olvastam valahol. Oly mindegy, nem?
– Boldog? Mi az, hogy boldogság? Hát persze, hogy nem vagyok boldog. Olyan nincs is, hogy boldogság. Keressük, és ez a folyamat az, ami izgalmas. De nem az eredménye… a boldogság. Az nem lehet izgalmas.
– Elmész ma?
– Nem. Olvasok. Kafkától „A kastély”-t.
– És tetszik?
– Igen. Csak egy kicsit nyomasztó.