Fulvio Imbriani, egy már nem éppen fiatal itáliai nemesember, a francia forradalmat követő eseményektől kiábrándulva szeretne megszabadulni mindentől, ami a múltjához, a világot megváltoztató eszmékhez kapcsolja. A szálak azonban sokkal szorosabban kötik, mint gondolná.
Allonsanfan (1974) 5★
Szereposztás
| Marcello Mastroianni | Fulvio Imbriani |
|---|---|
| Laura Betti | Esther |
| Lea Massari | Charlotte |
| Mimsy Farmer | Francesca |
| Stanko Molnar | Allonsanfan |
Forgatókönyvíró
Operatőr
Zeneszerző
Gyártó
Una Cooperativa Cinematografica
Ministero del Turismo e dello Spettacolo
Kedvencelte 2
Várólistára tette 7
Népszerű idézetek
Gabi
Imbriani Fulvio nemesi család sarja. Vezessék elő! Robespierre egykori tisztje. Száműzött jakobinus. Az ellene felhozott vádak szerint, kísérleteket tett a Magasztos Testvériség nevezetű feloszlott szekta újjászervezésére, együtt bizonyos Giovanni Filippóval, nevezett szekta nagymesterével, kinek rejtekhelyét a vallatás során nem fedte fel. Célravezetőbbnek ítéljük szabadlábra helyezni és megfigyelés alatt tartani ama reményben, hogy így elvezet bennünket a szekta utolsó híveihez. Egyúttal intézkedtünk ama szóbeszéd elterjesztéséről, mely szerint Imbriani vallott és feladta nagymesterét. Ön szabad!
Gabi
Esther: Kiskoromban Fulvio azt mondta, hunyjuk be a szemünket és próbáljuk elképzelni, hogy mindegyikünk egy szín. Én kék voltam, mint az ibolya. Apánk fekete. Te Constantino milyen voltál?
Constantino: Már nem emlékszem. Megtudná mondani nekünk atyám, hogy Fulvio most…
Esther: Lehetetlen, hogy ne emlékeznél!
Nő az asztalnál: Égszínkék. Szerintem Constantino égszínkék.
Esther: Nem! Égszínkék nem! Emlékszem, az égszínkék a boldogság színe. Így mondta Fulvio. De ő, nem emlékszem, hogy valakit égszínkéknek látott volna. Őt zöldnek látta, káposztazöldnek.
Gabi
Fulvio Imbriani: Szeretnék hinni mindenben, amiben már nem tudok.
Lionello: Te okosabb vagy, semmint, hogy hinni tudnál még. Megértetted, amire Tito gondolni sem mer. Hogy mi későn érkeztünk, vagy korán. És fellázadtál. Csak arra nem jöttél még rá, hogy hátrába nem lehet lázadni, mert így aztán cseberből vederbe esel.
Gabi
Atya: Megkapta a kolerát?
Fulvio: (fejrázás)
Atya: Én viszont igen! Az a gyanúm, hogy megkaptam. De legyen nyugodt, eltakarom a szájamat.
Gabi
Fulvio: Ég veletek fiúk! Utoljára látlak benneteket. Menjetek csak délre, rohanjatok a vesztetekbe a parasztjaitok közé, kik azt se tudják kik vagytok, mit akartok. Én más utat választok. Vajon megtudom-e valaha Amerikában mi lett a sorsotok?
Gabi
Constantino: Bocsásson meg atyám, manapság a gyerekek nem tudják, hogy kell viselkedni az asztalnál.
