Abszurd alak (2015) 69% 114★

Kellemes csalódás.

A Káprázatos holdvilág után, amin csak három részletben voltam képes átrágni magam, igazi felüdülés látni, hogy Woody ismét színvonalasabb filmet hozott össze. Természetesen ez sem egy Éjfélkor Párizsban, de jó irányba halad.

Kissé meglepett a történet, de rájöttem, nagyon tetszik, mikor krimi-elemeket látok a rendező filmjeiben, mint például a Match Point-ban vagy a Fülesben. Izgalmasra kerekítette a forgatókönyvet, tetszett a motiváció, a végrehajtás, a következmény.

A karakterek is jók voltak, a színészek szintén. Joaquin Phoenix (bármennyire hátborzongató néha a kisugárzása) örök kedvencem marad, Emma Stone pedig egy érdekes, igazi nőalakot formált meg.

Ahogy a legtöbb film, ez sem hibátlan, nem adott életre szóló tanulságot, de különleges témákat feszeget, és megvan benne az a Woody Allen-hangulat, ami olyan személyessé teszi az élményt.

Az alapsztori nem rossz, de a kivitelezés borzalmas. Nagyon lassú, vontatott és unalmas volt.
Egyébként a magyar cím nagyon találó: valóban abszurd. Az egész.
Elég beteg, hogy az életunt professzornak akkor jön vissza az életkedve, amikor megmérgezi a bírót, mert úgy érzi, ezzel – életében elõször – valami hasznosat tesz. spoiler
Joaquin és Emma amúgy egész jók voltak, de egyértelmûen nem ez életük alakítása.

Most már az lesz Woody Allen haláláig, hogy minden szembe jövő forgatókönyvből filmet csinál, csak mert van rá pénz? Kínos pozőrködés az egész film, útszéli filozofálgatás, és a végén még a bűnügyi szál is teljesen el van rontva spoiler.

Egyszerűen valami zseniális film.

Ez a Woody Allen szórakozik a nézővel, (nem fordítva kellene hogy legyen?:D) fricskát mutat a nagy Dosztojevszkijnek is, mert hősünknek egyáltalán nincsen bűntudata, épp ellenkezőleg, ettől kezd újra magára találni, úgy érzi tett valami kézzel foghatóan jót az emberiségnek, mert megölt egy szerinte kártékony embert. A saját mércéje szerint semmi rosszat nem tett, hanem pont fordítva.Ráadásul ezt még megkontrázza a szerelmi szállal, de itt is kiderül, hogy a túlélési ösztön az erősebb. A liftes jelenet nekem pont azért hiteles, mert nincs túljátszva, a maga egyszerűségében nagyon is elképzelhető. Morális kérdéseket rak elénk látszólag könnyedén, megspékelve a szerelemmel, ami itt teljesen háttérbe szorul az egész történet lényegével szemben. Csak egy kis esti szórakozást szerettem volna, de Woody megint átejtett, szokás szerint.

Lassan indult a cselekmény, teljesen hétköznapi történetnek képzeltem el. Egy egyetem, szerelmes pár, jön egy új professzor, főhősünk beleszeret, de hogy mi lesz a vége, azt el sem tudtam képzelni. Mikor a film végéhez értem, akkor jött a csattanó. Lehet, hogy azért ütött nálam nagyot, mert nem olvastam a fülszöveget, de remek film volt! Imádom Emma Stone-t, a nagy szemei miatt annyira bájos.
Joaquin Phoenix-el fenntartásaim vannak, nem tartom egy nagy színésznek, de mégis valahogy vonzza az embert…

Lol, anyának nem tetszett a vége, de én bírtam. spoiler

Az elején amúgy nem izgatott túlzottan, viszont mikor meghallottam, mit gondol magában a csávó, mikor kihallgatták azokat a népeket a bisztróban vagy hol… mondom: véééégre!
Mert ezt rég nem értem. Aki öngyilkos akar lenni, de komolyan, az miért nem öl meg előbb 1 vagy akár több rohadékot? Utána még nyugisan öngyilkos lehet.
…
Vagy attól félnek, hogy utána már nem akarnának véget vetni a saját életüknek?
Lehet…

Szóval ott kicsit elkezdtem figyelni, de aztán volt, hogy megint inkább gépeztem, viszont a végére így összességében egész jól elvoltam vele.

Juj, de a csaj de rohadt irritáló volt a végén spoiler

Ja! Meg legelején azon röhögtünk, hogy nem létezik, hogy az tényleg Phoenix hasa… mikor felöltözve járkált. Mintha olyan kismama haspótlék lett volna betéve neki. Alig vártuk, hogy ruha nélkül legyen… XD

Woody Allenben nem tudok csalódni. Hát még Joaquin Phenixben.

Kettős érzéseim vannak a filmmel kapcsolatban. Egyrészt a zenék tetszettek, volt egy egész jó hangulata is az egésznek, de közben meg a sztori maga eléggé kifacsarodott. Egy gyilkosság nyilván megváltoztatja az ember életét, de valahogy „normális esetben” pont minden ellenkezőleg történne, mint ahogy ebben a filmben történt szerintem. Tetszettek a narrációk egyébként illetve ez az egyetemi/főiskolai helyszín is. Tulajdonképpen a magyar cím elég találó lett, mert az egész film úgy ahogy van abszurd, de a vége tetszett a liftes jelenettel. Nem utáltam, de nem is szerettem annyira, egyszer meg lehet nézni végül is. Viszont nekem Emma alakítása itt kifejezetten tetszett.

Imádom Joaquin Phoenix-et, ezért is ültem le megnézni a filmet.
Őszintén mondom, az ő színészi játékában nem is csalódtam, bár volt olyan filmje, amiben sokkal jobban hozta a letargikus, életunt figurát. (Pl. A nőben Theodore-ként vagy a Jokerben Arthur Fleck-ként.)
Maga a sztori jól indult, tetszett ez a különös szerelmi sokszög dolog, meg a filozófiai eszmefuttatások is. Aztán egyre inkább átment a dolog egy komikus bűnügyi sztoriba.
Abe Lucas sutba vágta az elveit, Jill pedig hirtelen kiábrándult az ideáljából.
Persze Phoenix filozófia professzornak nem volt rossz, viszont az a pocak nem állt jól neki.
Maga a film hangulata, meg a helyszínek szépek voltak.
Emma Stone viszont rém idegesítő volt, mint diáklány. (Tudálékos, valódi tudás nélkül és elkényeztetett.)
Mindent figyelembe véve végülis tetszett. Főleg az első fele, utána valahogy elült a dolog. Én máshogy bontottam volna ki ezt a sztorit.