A végétől kezdjük (2023) 45% 13★

Értem én, hogy apokalipszis után játszódik a film, de az életről le tud hozni. És még se azért mert szomorú. Hanem egyszerűen csak mert halál unalmas… Eleinte 3 csillagot adtam a filmre. Aztán rájöttem, hogy nem ér annyit se.

Lassan csordogáló road-movie dráma arról, hogy egy katasztrófa sújtott, már-már apokaliptikus környezetben milyen kiszolgáltatott, megterhelő érzés anyának lenni. Engem nagyon elkapott a film többnyire csendes, hangulatra épülő, bensőséges hangvétele, ami mellé ideálisan társultak a csodálatos tájképek, illetve a búskomoran, ám mégis szépen szóló zenék.
Talán néhol voltak cselekménybeli hézagok és néhány flashback furcsán adta magát, de az egyes mellékalakok hihetően adták át nekem a valós emberi reakciókat. Sokszor nincsenek láttatva az egyes események, tragédiák, azonban a lecsapódásuk az embereken keresztül nagyon is átélhető.
Az ismertebb arcok közül Mark Strong és Benedict Cumberbatch rövid játékidejükben remekeltek, Katherine Waterston egy meglepően emlékezetes, szimpatikus társanyát hozott, a prímet viszont egyértelműen a nálam imádott Jodie Comer vitte. Bevállalós, végtelenül életszerű, megindító az alakítása, a „hol vagyok” játéknál vagy az igazán megkapó úszós montázsnál különösen érezhető lett a rá nehezedő lelki nyomás. A felemelő, kvázi keretet adó befejezésben ugyancsak együtt tudtam vele lélegezni. Meglátásom szerint ez a film volt neki a belépője a 28 Years Later-be, mert nekem nagyon úgy tűnik, hogy Danny Boyle közelgő mozijában is hasonló anyaszemélyiséget fog megformálni.
Alulértékelt, rendkívül hatásos dráma.