A Thomas Crown-ügy (1968) 65% 36★

1. Kezdeném onnan, hogy szeretem a régi filmeket, kedvelem McQueent és Dunawayt és alapvetően eredeti párti vagyok a remake-reboot témában. Ez a film most mégsem tudott megtaláni. A történet sem annyira kötött le, a szereplőket sem tudtam kellően kedvelni és ráadásul az új feldolgozást meg piszkosul szeretem.
2. Először azt hittem, legalább a repülős rész zenéjére azt mondom, hogy jólesik, de aztán rájöttem, hogy Kulkára emlékeztet (https://www.youtube.com/watch…) és igazából azt szeretem, nem ami a filmben szólt. Az egyéb kísérőzenék pedig kifejezetten zavartak.
3. Tudom, hogy az osztott képernyő ebben az időszakban nagyon menő volt, egy korai Columbo epizódban meg is jegyeztem magamnak, hogy egyébként tetszik, de ebben a filmben zavaróan sokat alkalmazták.
4. A sakkjátszma utáni zene és a fények totál hazavágták és komikussá tették a jelenetet szerintem.
5. A tengerparti buggy és a két kis rally viszont piszok jó volt, kár, hogy összesen egy percig sem tartott.
6. Az azért érdekes, hogy a végén spoiler.

Bumfordi, harsány – az erőltetett műkacagástól a hideg futkosott a hátamon – és hihetetlenül unalmas. Faye is. Komolyan azt gondolom, hogy az újabb verziónak csak a zenéjében több izgalom van, mint ennek a filmnek a legtöbb jelenetében!
Egyedül a „keretezős” képi megoldást találtam izgalmasnak. Mert az tényleg feszültséget kelt, hogy nem az egész képernyőt használja az akció bemutatásra, hanem csak bizonyos részét, a többit meg kitakarja. Vagy, hogy mozaikban látok több dolgot is…
De erre a filmre határozottan ráfért a felújítás!

Elnézést mindenkitől, akinek a lelkébe taposok ezzel, de ennél ezerszer jobb a remake. Az egész mondanivalója problémás, és valahogy Faye Dunaway-nek sem sikerült hihetően alakítania az okos nőt, ahogy Steve McQueen-ről is nehéz volt elhinnem, hogy amúgy egy szerethető ember.