A texasi láncfűrészes mészárlás 2. – Halálbarlang (A texasi láncfűrészes 2.) (1986) 44% 46★

Öööö ez se jobb az első résznél, bár ebben több a vérengzős rész, de egyáltalán nem ijesztő. Sőt ez a nő is az agyamra ment, amit ez lenyomott, de azért Sallyhez képest kevésbé volt idióta. De a végén pfff… amilyen szerencsétlen volt, csoda, hogy egyáltalán spoiler Lefty legalább csinált is valamit, de ez a nő csak sikítozik… Bőrpofa és az öccse, meg az apjuk még mindig nagyon őrültek, tök bolondok az hót ziher. De az elején az a két idióta megérdemelte, nem voltak normálisak. Kíváncsi leszek a következő részre is, hogy mit tudnak még, ez a Halálbarlang helyszíne kinézetre nem is volt olyan rossz, jól meglett csinálva, bár a szereplők, nem igazán tetszettek.

Hűű… nem vagyok texasi-láncfűrészes-szűz, de erre egyrészt nem voltam felkészülve, másrészt furcsállom azokat, akik szerint ez a cucc vígjáték. Nem elegáns így kezdeni egy értékelést, de nem szeretem a horrort, az elmúlt húsz-huszonöt év horror termésével legalábbis a világból lehet kikergetni, néha azonban erőt veszek magamon és a műfaj régi indulói között szívesebben válogatok.

Ami ezt a bizarr gyilokorgiát illeti, látni vélem benne a szándékot és a törekvést, a nyilvánvalón túli mondanivalót, ami értelmet adna az egyébként groteszk és nem túl minőségi szórakoztató mozinak. Egyrészről valóban nem lehet nem észrevenni a mozi szatirikus élét, azt a fajta komolyan vehetetlenséget, amivel hála égnek láthatóan mindenki tisztában volt, aki dolgozott ezen a cuccon. Másrészről nagyon erős túlzásnak tartom, hogy vígjátéknak nevezzük, hiszen a fekete humorral átitatott részletei is gyomorforgatóak és megterhelőek. Szerintem ez nem egy vígjáték, sem a röhejesen sikerült trükkfelvételeknél (azért amikor a srácokat Bőrpofa szétkapja autóstul a sztori elején, az tényleg vicces – mármint viccesen béna!), sem a groteszk és idiotizmussal vegyes fordulatoknál.
Viszont, és ez meglepett és süvegeltem, hat. Sodort a nézése közben, tudtam őszintén izgulni, ezt az izgalmat pedig fizikailag érezni – ez persze primitív benyomás, de tegyen Caroline Williams bármilyen sokat is azért, hogy ne kedveljük a karakterét és főleg az életképtelenséggel határos viselkedését, komolyan jól esett látni, hogy a fináléban spoiler. Vele szemben Dennis Hopper sokadjára dobja oda nekünk a kérdést: Dennis Hopper, oszt akkó? Ez a fickó konkrétan a hatvanas évek végére megcsinált karrierjével megelégedve vészelt át több évtizedet úgy, hogy gyakorlatilag bármiféle szerepben elműködgetett takaréklángon, hogy aztán nekünk itt 2023-ban kutatni kelljen, miért is volt/lett ez a Dennis Hopper ennyire fontos és gyakran hivatkozott név a filmművészetben…
Utolsó, még mindig gondolkodásra késztető meglátásom a filmmel kapcsolatban Bőrpofa vonzódása Vanitához. Ha jobban ismerném a horrorok világát, nem lenne ez nyitott kérdés a számomra, de nem világos, Hooper miért nem dobta be a konkrét szexuális erőszaktétel itt már nagyon kézenfekvő aduászát – odáig oké, hogy ő maga is szatírát akart csinálni és produceri nyomásra lett a mozi mégiscsak színtisztán slasher, még az is, hogy ebben az esetben a durva korhatári besorolás miatt elestek volna egy csomó bevételtől. Érzek azonban valamiféle nagyon amerikai (pro és kontra írom most ezt) szemléletmódot, kettősséget, hisz Bőrpofa allegorikus mozdulatok erejéig tulajdonképpen mégiscsak megszexualizálja Vanitát, ennek tudatában még Vanita is felhasználja ezt a jól látható vonzalmat az életben maradáshoz, de nem lép túl ez a vonulat egy nagyon bizarr és taszítóan mégis-erotikus koreográfiánál. Ám ezek szerint a nemi erőszak és a torz-sérült emberek vonzalma és erőfölénnyel visszaélve kivívott szexuális győzelme a szép, egészséges nők fölött nagyobb tabu lenne, mint a gyilkolás, a halottak meggyalázása, megevése, megnyúzása és a bőrük magunkra vétele? Lehet, hogy az amerikai ember elméjében ez utóbbi aktusok már a közel-lehetetlennel és az elmebetegséggel határos, ezáltal alapesetben elképzelhetetlen cselekedetek, míg az erőszaktétel nagyon is lappangó, körülöttünk bujkáló és ugrásra kész árny, amivel nem merünk sem viccelni, sem tortúrapornót készíteni róla?
Amennyiben igen, a slasher talán sokkal-sokkal olcsóbb és veszélytelenebb szórakozás, mint azt gondoljuk…

Hát ez nyilván nem egy jó film, elhiszem, hogy kulthorror, de azt is, hogy megvetik a kulthorrorok hívei. Most egy darabig nem jövök ilyen irányba.

Imádom, mikor a nagypapával próbálják meg kivégeztetni az épp aktuális visongó főszereplő nőt. :'D
Az első résztől sem ájultam el, hát ettől sem. Az utolsó 40 percet már fájdalmas volt végignézni, ez a folyamatos visítás és a láncfűrész hangja az én agyamnak sok. Nem szeretem a hangos zajokat, na. Bár lejjebb vettem a hangerőt, hogy ha lenne párbeszéd, azért halljak valamit…
Ez a halálbarlang meg nem nézett ki rosszul, ha úgy nézzük. Bár nem hittem volna, hogy ennyi embert halmoztak fel.

Az egyik legfurcsább folytatás, amivel valaha találkoztam. Az első rész sokkolóan beteg, míg a Halálbarlang betegesen furcsa. Hooper szembemegy az elvárásokkal. Nem egy sötét és keveset mutató, de annál rémisztőbb horrort tett le az asztalra, hanem egy groteszkül vérgőzös, perverz és beszívottan humoros folytatást, mely az első rész paródiája is lehetne.
A nyers, áldokumentarista jelleg teljesen elveszett, hála a nagyobb költségvetésnek. Nincs meg az a furcsa atmoszféra, mely a Sawyer család házából áradt. Annak átveszi helyét a jellegzetesen ’80-as évekbeli hangulat, mely tobzódik a túlzásokban, és nagy hangsúlyt kap az őrült humor. A karakterek a végletekig irreálisak, aberráltak. Senki nem beszámítható, vagy aki az volt, az is levetkőzi ezen tulajdonságát.
Ez a karikaturisztikus hangnem kicsit megüli az ember gyomrát, sőt, részben arcon is köpi az első részt, mégis, a Halálbarlang a maga perverz módján méltón is folytatja azt. Ha pedig el is tekintünk az első filmtől, akkor pláne kifejezetten szórakoztató. Nem mellesleg itt már nagyobb teret kap a gore, melyért Tom Savini mesteri maszkjai kezeskednek.
A trash-ért rajongóknak igazi ínyenc falat lehet, de ha valaki szimplán egy beteg, őrült filmet akar látni, az sem fog csalódni.

Sokkal jobban tetszett, mint az első rész. Itt is azért voltak unalmasabb részek, és a főszereplőnk még mindig semmit téve visítozott néhányszor. De valahogy bejött most az egész, nagyon sok jelenet tetszett, Bubba-Stretch (azért nem gondoltam volna, hogy egy horrorban is látok majd ilyen storyline-t főleg nem ilyen régiben, szóval örültem neki), valamint a barlang is nagyon jól nézett ki.

Ez nagyon kellemetlen volt. A ráaggatott vígjáték kategória is inkább a nevetségessége miatt illik, nem a szándékos nevettetési vágy miatt. Van benne pár jó rész és Hopper is ad valamennyit az érékeléshez. De sajnos ő is inkább csak ripacskodik a totális idióta forgatókönyvnek köszönhetően. (Vajon milyen szerződés kényszeríthette erre a filmre…?!)
A film végén kétszer is megnéztem. hogy vajon az a Tobe Hooper rendezte-e…

Nem mondhatnám frappáns húzásnak, hogy belevitték a komédiát, emiatt igen fárasztóvá, idétlenné vált, mintsem betegessé. De amúgy Dennis Hopper marha szórakoztató, Caroline Williams oké főhősnő, bírtam a barlang belső design-ját, és Tom Savini maszkmunkája több mint igényes. Egyszer be lehet vállalni.