Hűű… nem vagyok texasi-láncfűrészes-szűz, de erre egyrészt nem voltam felkészülve, másrészt furcsállom azokat, akik szerint ez a cucc vígjáték. Nem elegáns így kezdeni egy értékelést, de nem szeretem a horrort, az elmúlt húsz-huszonöt év horror termésével legalábbis a világból lehet kikergetni, néha azonban erőt veszek magamon és a műfaj régi indulói között szívesebben válogatok.
Ami ezt a bizarr gyilokorgiát illeti, látni vélem benne a szándékot és a törekvést, a nyilvánvalón túli mondanivalót, ami értelmet adna az egyébként groteszk és nem túl minőségi szórakoztató mozinak. Egyrészről valóban nem lehet nem észrevenni a mozi szatirikus élét, azt a fajta komolyan vehetetlenséget, amivel hála égnek láthatóan mindenki tisztában volt, aki dolgozott ezen a cuccon. Másrészről nagyon erős túlzásnak tartom, hogy vígjátéknak nevezzük, hiszen a fekete humorral átitatott részletei is gyomorforgatóak és megterhelőek. Szerintem ez nem egy vígjáték, sem a röhejesen sikerült trükkfelvételeknél (azért amikor a srácokat Bőrpofa szétkapja autóstul a sztori elején, az tényleg vicces – mármint viccesen béna!), sem a groteszk és idiotizmussal vegyes fordulatoknál.
Viszont, és ez meglepett és süvegeltem, hat. Sodort a nézése közben, tudtam őszintén izgulni, ezt az izgalmat pedig fizikailag érezni – ez persze primitív benyomás, de tegyen Caroline Williams bármilyen sokat is azért, hogy ne kedveljük a karakterét és főleg az életképtelenséggel határos viselkedését, komolyan jól esett látni, hogy a fináléban spoiler. Vele szemben Dennis Hopper sokadjára dobja oda nekünk a kérdést: Dennis Hopper, oszt akkó? Ez a fickó konkrétan a hatvanas évek végére megcsinált karrierjével megelégedve vészelt át több évtizedet úgy, hogy gyakorlatilag bármiféle szerepben elműködgetett takaréklángon, hogy aztán nekünk itt 2023-ban kutatni kelljen, miért is volt/lett ez a Dennis Hopper ennyire fontos és gyakran hivatkozott név a filmművészetben…
Utolsó, még mindig gondolkodásra késztető meglátásom a filmmel kapcsolatban Bőrpofa vonzódása Vanitához. Ha jobban ismerném a horrorok világát, nem lenne ez nyitott kérdés a számomra, de nem világos, Hooper miért nem dobta be a konkrét szexuális erőszaktétel itt már nagyon kézenfekvő aduászát – odáig oké, hogy ő maga is szatírát akart csinálni és produceri nyomásra lett a mozi mégiscsak színtisztán slasher, még az is, hogy ebben az esetben a durva korhatári besorolás miatt elestek volna egy csomó bevételtől. Érzek azonban valamiféle nagyon amerikai (pro és kontra írom most ezt) szemléletmódot, kettősséget, hisz Bőrpofa allegorikus mozdulatok erejéig tulajdonképpen mégiscsak megszexualizálja Vanitát, ennek tudatában még Vanita is felhasználja ezt a jól látható vonzalmat az életben maradáshoz, de nem lép túl ez a vonulat egy nagyon bizarr és taszítóan mégis-erotikus koreográfiánál. Ám ezek szerint a nemi erőszak és a torz-sérült emberek vonzalma és erőfölénnyel visszaélve kivívott szexuális győzelme a szép, egészséges nők fölött nagyobb tabu lenne, mint a gyilkolás, a halottak meggyalázása, megevése, megnyúzása és a bőrük magunkra vétele? Lehet, hogy az amerikai ember elméjében ez utóbbi aktusok már a közel-lehetetlennel és az elmebetegséggel határos, ezáltal alapesetben elképzelhetetlen cselekedetek, míg az erőszaktétel nagyon is lappangó, körülöttünk bujkáló és ugrásra kész árny, amivel nem merünk sem viccelni, sem tortúrapornót készíteni róla?
Amennyiben igen, a slasher talán sokkal-sokkal olcsóbb és veszélytelenebb szórakozás, mint azt gondoljuk…
Hát ez nyilván nem egy jó film, elhiszem, hogy kulthorror, de azt is, hogy megvetik a kulthorrorok hívei. Most egy darabig nem jövök ilyen irányba.