Goldschmidt Dénes az intapusztai és a pesthidegkúti pszichiátriai intézet vezetője volt. Mindenki, aki vele dolgozott, úgy tartotta, hogy amit e két intézményben megvalósított, az maga volt a szabadság a kádári rendszerben: a betegek szabadon, rácsok nélkül éltek, munka- és művészetterápiai… [tovább]
Goldschmidt Dénes az intapusztai és a pesthidegkúti pszichiátriai intézet vezetője volt. Mindenki, aki vele dolgozott, úgy tartotta, hogy amit e két intézményben megvalósított, az maga volt a szabadság a kádári rendszerben: a betegek szabadon, rácsok nélkül éltek, munka- és művészetterápiai foglalkozásokon gyógyultak. Intapuszta a ’60-as években teljesedett ki igazán, amikor Goldschmidt Dénes volt az intézet igazgatója. A reformer pszichiáter sajátos menedéket – ún. antipszichiátriai intézetet – teremtett azoknak az embereknek, akik valamilyen okból nem tudtak alkalmazkodni a „normális világhoz”. Művészetterápia keretében színházi előadásokat tartottak, saját rádióműsort, irodalmi antológiákat szerkesztettek, sportversenyeket szerveztek. Módszerével iskolát teremtett fiatal pszichológusok és pszichiáterek számára. A „szabadság e kis körében” gyakori vendégek voltak a Kádár-korszak olyan nagyságai, mint pl. Weöres Sándor, Kamondy László, Petri György vagy Huszárik Zoltán.
Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában történt kutatások nyomán azonban 2015-ben kiderült, hogy a guruként tisztelt Goldschmidt „Hegyi” fedőnéven III/III-as ügynök volt. Ez mélyen megrázta a pszichiáter társadalmat, és tragikusan átszínezte a történteket. Az igazgató-főorvost 1965 júniusában szervezte be informátorként a Vas megyei RFK III/II (Kémelhárító) alosztálya. Beszervezése „hazafias”, a foglalkoztatás vonala „kémelhárítás” és „tudományos, kulturális”. Goldschmidt Dénes egyik fontos feladata volt, hogy jelentsen Mérei Ferencről.
A szabadság bolond körei archív anyagok és a korabeli lakók elmesélése alapján kíséreli meg rekonstruálni Intapuszta aranykorát. A történész és pszichiáter szakértők mellett a legfontosabb szereplők, akik a ’60-as években gyerekként éltek Intapusztán, a dolgozók gyerekeiként. A rendezői szándék szerint e furcsa szabadság és Goldschmidt Dénes kettős személyiségének ellentmondásos rajza villan egymásra a film minden szekvenciájában. A filmben lánya, Liza kalauzol, aki Intapusztán töltötte gyermekkorát.
Mi volt a szabadság ára egy elnyomó rendszerben? Mi is a szabadság? Hogyan tekinthetünk a 'besúgás-paradoxon' jelenségére mai szemmel? A film után megpróbálunk elindulni közös történelmi traumánk feldolgozásának útján politikai és történelmi szempontból. (Forrás: Apollopecs.hu) [bezár]
