A remageni híd (1969) 77% 6★

Nagyon sok Második világháborús filmet készítettek Hollywoodban, jókat és kevésbbé jókat is. Van amelyik klasszikus lett, van amelyik feledésbe merült.
Ez a film nem tartozik a legismertebbek közé, kevés ember mondaná ennek a filmnek a címét, ha egy ilyen témájú alkotást kérnek tőle. Persze nem merült feledésbe, de nem szerepel a kereskedelmi televiziók mindennapos programjai közt, ezért sem annyira ismert.
Pedig ez az alkotás nagyon is jó. Lehetséges, azért nem lett olyan elismert, mert ugyan nem teljesen ismeretlen, de nem „túlsztárolt” színészek szerepelnek benne. A színészek veteránok, akik nagyon sok alkotásban főképp mellékszereplőként öregbítették a hírnevüket. Itt is jól végzik a munkájukat.
A film 1945-ben játszódik, amikor a szövetséges csapatok már Németország földjén harcolnak és haladnak Berlin felé, a szovjetek pedig a másik irányból haladnak a végső gyözelem felé. A német hadsereg romokban, de még nem teljesen legyözötten néz szembe a Vaterlandra érkező ellenséggel.
A film mindkét oldal szempontját mutatja. A történet két központi alakja az amerikai Hartman hadnagy (német névvel) és a német Krüger őrnagy. Mindketten megfáradt öreg katonák, akik sok mindent átéltek már. A karakterükben az a hasonlóság, hogy mindketten kettős atitüdöt mutatnak. Amellett, hogy nagyon utálják a háborút és az elöljáróikat, akik bármikor képesek az embereik életét akár a legkisebb haszon érdekében is feláldózni, néha hősiesen küzdenek magukat sem kimélve a harcokban és maguk is a veszélybe és halálba küldik a honfitársakat.
A film mondanivalója egyszerű; a háború rossz, amivel szerintem mindenki egyetért. Humor nagyon kevés van benne. Vannak hőstetek, de inkább az áldozatokról szól és nem a sikeres és bátor cselekdeteket helyezi előtérbe a film története. A karakterek kidolgozottak.
A stáb jó munkát végzett, a rendező, operatőr, forgatókönyvíró nem lazsálta el a kreatív alkotói munkát. A csata jelenetek élethűek, érezni rajuk a tétet és egyben látványosak is.
Érdemes megnézni!