A nevem Chihiro (2023) 87% 15★

Tulajdonképpen jó, hogy épp A kishúgunk után láttam, mert így nagyon is látható vált számomra, hogy mi a bajom ezzel a filmmel. Az ott leírt értékelésre (https://snitt.hu/ertekelesek/2023077) hivatkozva a következőket mondanám.

Nekem ez a film olyan, mint egy sikerületlen ijasikei (https://hu.wikipedia.org/wiki/Ijasikei).
Itt is életképeket látunk, nem túl sok összefüggéssel, de ezek szinte egyike sem olyan, ami ne késztetne (legalábbis engem) töprengésre vagy az előzmények vagy az utózmányok hiánya kapcsán. De hiába töprengünk, a film nem ad választ a kérdéseinkre
.
Nem mondhatnám, hogy ezek az életszeletek az élet apró örömeiről szólnának. Van amelyik igen, van amelyik nem, de a legtöbbről nem is lehet eldönteni, mert kevés hozzá az információnk.
Így aztán a filmnek még a hangulatát sem tudom megnevezni, mert számomra hangulatilag is zavaros volt.
Persze lehet, mondani, hogy ilyen az élet is, és nyilván van, akit épp ez fog meg a filmben.
Bennem sajnos nem igazán tudott filmegészként valamiféle rezonanciát kiváltani.

Ami a történetet illeti, persze lehet úgy kezdeni egy filmet, hogy szexmunkásból lesz valaki bentóstandos, de számomra ez is inkább csak valamiféle nagynak tűnő filmes ötlet, ami nem igazán lett se bemutatva, se magyarázva, se kihasználva.

Aztán néha kicsit azt is éreztem, mintha egyfajta japán Amelie történetét látnánk.

Túl hosszú és lassú a film.

Valahogy olyan érzésem van, mintha a rendező túl sokat akart volna markolni, de javarészt sikertelenül.

Persze sok aranyos, kedves jelent is van a filmben, ezért alapvetően nézhető, akár el is gondolkodtató.

Összességében azért a hiányérzetek kerekedtek bennem felül.

Különleges, egyedi hangulatú film. Bár nemsok minden történik, mégis megismerünk egy érdekes történetet. spoiler