Egy borongós délután bájos ifjú hölgy száll ki hintójából a Baker Street 221/b számú ház előtt. Semmi kétség, a ház lakójához, Sherlock Holmes mesterdetektívhez igyekszik. Miss Mary Morstan nehezen szánta rá magát a látogatásra, de egy fölöttébb különös eset késztette arra, hogy Mr. Holmes… [tovább]
A Négyek jele (Sherlock Holmes 3.) (1987) 17★
Képek 2
Szereposztás
Jeremy Brett | Sherlock Holmes |
---|---|
Edward Hardwicke | Dr. Watson |
John Thaw | Jonathan Small |
Jenny Seagrove | Miss Mary Morstan |
Alf Joint | McMurdo |
Rosalie Williams | Mrs. Hudson |
Kedvencelte 2
Várólistára tette 14
Kiemelt értékelések
A történetet már rég olvastam, úgyhogy a szöveghűség szempontjából nem tudom értékelni a filmet, de az biztos, hogy a Granada-féle Sherlock Holmes-feldolgozások Sir Arthur Conan Doyle történeteinek és szereplőinek lényegét ragadják meg. Jeremy Brett nem eljátssza Holmest, ő maga a detektív. Edward Hardwicke Watsonja pedig az az ember, aki mellé szívesen térne haza az ember: csupa melegség a tekintete, csupa figyelmesség minden mozdulata – éppen ezért tölti el boldogsággal a szívemet a közte és Mary Morstan között kialakuló azonnali szimpátia. Sherlock hozza a maga bárdolatlan formáját, egy zseninek ezt megengedjük – Watson ellenben annyira emberi!
Ebben a részben nekem különösen tetszik, hogy ismét felbukkan a kelet varázsa, a távoli országban szolgáló britek tisztessége és tisztességtelensége, a becsület és az adott szó értéke. Egyfajta Monte Cristo-i történet bontakozik ki a szemünk előtt és kedvenc detektívünkkel együtt fedezzük fel, hogy az eset sokkal több, mint aminek elsőre látszik. Külön megemlíteném még a Baker Street-i irreguláris hadsereget (azaz az utcagyerekeket), Holmes hűséges segítőit, valamint a tündéri Toby kutyát, akinek csalhatatlan szaglása hozzájárul a rejtély megoldásához.
Ha David Suchet az egyetlen és igazi Hercule Poirot, akkor Jeremy Brett az egyetlen és igazi Sherlock Holmes. Egy igazán remek, tragikus sorsú színész volt Ő.
A sorozat sikeréhez azért hozzájárult a többi remek színész is, valamint a díszletek, a zene, az összkép, a hangulat. Valóban olyan, mintha A.C. Doyle novellái és regényei életre keltek volna. Egyszerűen zseniális, bármikor újra tudom nézni.
Amit máig nem tudok eldönteni: ki volt a jobb Dr. Watson?? (Én személy szerint mindkettőt imádtam.)
Folytatása
Összehasonlítás |