A három testőr: D'Artagnan (A három testőr 1.) (2023) 73% 25★

Nagyon helyes, hogy a franciák ismét feldolgozták a könyvet. Kik, ha már ők sem, nem igaz? Ugyanakkor én többet vártam az egésztől. A többi filmet tekintve ez kifejezetten visszafogott. A jelenetek kevésbé kiélezettek, a karaktereknek alig-alig jut tér. A bíboros sem végtelenül gonosz, inkább csak elvetemült politikus. Porthos szexuális éhsége is hiába vet le minden korlátot, ha mindez egyetlen villanás a filmben. Igen, azt hiszem, ez a szisztematikus jellemépítés, karakterológiai sulykolás hiányzik ebből a filmből. Kicsit száraz maradt nekem. Ami kiemelendő: Vincent Cassel a valaha látott legkarakteresebb Athos. Neki aztán teljesen elhiszem a történetét. Azt értékeltem még, hogy Lajos épkézláb ember. Illetve még az elején a közös párbajt érdekesen filmezték. Kicsit szigorúnak érzem magam ezzel a 4 csillaggal, de úgy vagyok, minden feldolgozás jobban megvalósította, amit akart. Ez mintha nem egészen tudta volna, mi akar lenni.
Ugyanakkor a bemutatók alapján még mindig bizakodom, hogy a folytatás sokkal, de sokkal jobb lesz.

Annyira szeretem a témát, nemrég az összes könyvet elolvastam, jó pár feldolgozást láttam már. Mindegyik variál kicsit az eredeti regényen, regényeken-ez sem volt rossz, de nem lett kedvenc.
Van már második rész is!
Helyesbítek: decemberben lesz a második rész.

Épp annyit változtattak a történeten, amennyire szükség volt, hogy tudjanak némileg újat mutatni. A Dumas féle mag maradt és nem ment el olyan extrém irányba, mint a 2011-es feldolgozás.
Louis Garrel XIII. Lajosa fenomenális volt. Ahogy a végén előadta, „Ha nem kértek a békémből, meglátjuk, hogy tetszik nekik a háborúm.” Imádtam!!! Persze Vicky Krieps Ausztriai Annáját sem kellett félteni. Bakker, nagyon tökös nőszemély.
De a magyar bemutatóról abban a pillanatban lemondtam, amint elhangzott egy félmondat arról, hogy Porthos spoiler
Személy szerint nagyon várom a folytatást La Rochelle ostromával és a Milady további ármánykodásaival.

Rossznak nem mondanám, de nekem kicsit semmilyen volt. A színészek nagyon jók, a látvány és a harcjelenetek is. A történettel sem volt bajom, érdekes volt. De a karakterek olyan semmilyenek voltak. A bíborosnak kvázi nincs is szerepe, és a Milady sem elég kegyetlen, és nem is csinálntúl sok mindent. Szerintem jobban is megírhatták volna a szerepeket.

Nem igazán tetszett, pedig a fiam odavolt a párbaj jelenetek dinamikus fényképezéséért. Ezért is néztem meg, hogy tényleg van-e valami más, eredeti ötlet a téma sokadik feldolgozásában. Volt is, de pont fordítva, ami neki tetszett benne, nekem pont az nem, az eredetileg romantikus kalandregény eme feldolgozásából kiveszett a romantika, és valami idegen, érzelmileg rideg, akciófilmes jelleget kapott. Vagyis inkább a harc bemutatása volt a fontos, nem az érzelmeké. A regény eredeti mentalitásához a korábbi feldolgozások közelebb állnak, inkább maradok ezeknél.

Minden előzetes ismeret nélkül ültem be a moziba, nem olvastam a könyvet és nem tudtam miről szól a történet. Egy kellemes meglepetésként ért a film, kikapcsolt és remekül el is szórakoztatott.
Szépen hozta a kor hangulatát, és a harcjelenetek jól meg voltak koreografálva. A színészek ügyesen játszottak, a legkiemelkedőbb Vincent Cassel (Athos) és Vicky Krieps (Ausztriai Anna) alakítása volt.
A végén egy kisebb sokként ért, hogy lesz következő film, és néztem volna tovább, de kíváncsian várom a folytatást, remélem, tartja a színvonalat.

Tetszett:
– franciásan francia
– 2-3 elsőosztályú kardcsörte, életszerűen sikerültek, nincs túlvágva
– kosztümök hitelesnek tűnnek
– Louis Garrel mint Lajos nagyon jó
– Ausztriai Anna Milady (1997–1998)
– Vicky Krieps már az amúgy félresikerült Corsage-ban is jó volt Sissinek, és itt is minden rezdülésének jelentősége van
– a D'artagnant játszó színész is szerepre született
– az operatőri munka nagyon intenzív
– csak annyira aktualizálták, hogy az még nem zavaró

Ami nem:
– Richelieu vagy a Milady bántóan nem elég karakteres
– nincs elég dráma vagy csak nem ül eléggé, a szerelmi szál se túl érdekes
– keveset tudunk meg a három testőrről sajna, Aramisról kábé semmit
– kár, hogy nem maradt meg A királyné nyakéke cím