A Forma-1 aranykora (2013) 84% 18★

Olyan ritkán lát az ember manapság jó dokukat – ez a darab is elmúlt már tíz éves, de azon se lepődtem volna meg, ha valamikor a 90-es években készült volna. Rendkívül ízléses darab, félrevezető magyar címével ellentétben nem is annyira Forma-1 aranykoráról, mint inkább aranykorának sötét és tragikus oldaláról.

Időrendben haladunk előre, az első pont, ahol elidőzünk a Forma-1 történetében természetesen Fangio, de nagyon hamar rátérünk a lényegre, a hatvanas évek közepétől a hetvenes évek közepéig tartó évtizedre. Ez az az időszak, amikor a Forma-1 halállal kacérkodó lovagi viadalból olyan milliárddolláros médiaeseménnyé változott, amibe egyre kevésbé fértek már bele a tragikus kimenetelű horror balesetek. A film ezt a fonalat követi: hogyan ébredtek megannyi tragédia nyomán öntudatra akár a pilóták, akár a szervezők, illetve hogyan nőtte ki magát Ecclestone és tette a Forma-1-et azzá, ami.
Nyilván ez a sportág legérdekesebb vetülete, hisz mindennek apropóján minden fontos nagyságot meg lehetett szólaltatni, 2013-ban pedig jószerével James Hunt kivételével mindenki kameravégre kapható volt még, aki igazán megmozgathatta a rajongók fantáziáját: Stewart, Lauda, Fittipaldi, Ickx, Andretti, Scheckter és természetesen Mosley is itt van. Az egyetlen feltűnő hiányzó Alain Prost, illetve általa az a furcsa fordulat, hogy miközben érintőlegesen a film vége felé szó esik Senna tragikus balesetéről, az ő kettőjük párharca szinte semennyire sem kerül kifejtésre, pedig szerintem a Hunt-Lauda és a Schumacher-Alonso/Hakkinen párbaj mellett a legizgalmasabb Forma-1-es vetélkedés volt az övék.
A Forma-1 aranykora egyébként annyira csodálatos és lehengerlő produkció, hogy szerintem bőven jobb, mint a 2013-as Hajsza a győzelemért, és ezzel talán el is mondtam mindent. Remek minőségű archív felvételek váltogatják egymást, egy-egy mondat erejéig feltűnnek a kortárs sztárok, de a valódi főhősök nyilvánvalóan a veteránok, azok a pilóták, akik tényleg a halállal néztek farkasszemet versenyről versenyre.
Számomra egyébként a Forma-1 majd húsz éve teljesen kiesett a pikszisből, de természetesen nekem is megvolt a nagy szurkoló korszakom – emlékeim szerint Olivier Panis, Heinz-Harald Frentzen és Alonso voltak a legnagyobb kedvenceim –, amikor a hajnali felkelés sem tántorított el egy-egy futam megtekintésétől. Hogy azóta mi történt az F-1-ben, nem tudom, de a doku megtekintése után sokkal inkább lett kedvem a régi futamok újranézéséhez, mintsem a mai, kb. Netflix-valóságshow-vá alakított, immáron tényleg száguldó cirkuszhoz, de ez már igazán az én bajom.

Gyönyörű, szép, tartalmas doku, abszolút nemcsak a sportág szerelmeseinek!

Kötelező minden Formula 1-es rajongónak, én is akkor láttam amikor újra elkezdem nézni a száguldó cirkuszt. Így nagyon sokat tudhattam meg, a sorozat múltjáról, és ismerhettem meg a múlt bajnokait és győzteseit. Akkor számomra szörnyű volt végignézni és hallani milyen balesetek voltak, és a pilóták se tudhatták, hogy épségben kiszállnak-e az autójukból.

Mindenkinek aki szerette, szereti, vagy szeretni fogja a forma 1-et kötelező! Nagyon jó film az őskortól napjainkig, a legnagyobbakkal.

Bár nem szeretem a Forma 1-et alapvetően tetszett a film és sztem minden Forma 1-bolondak meg kéne néznie, mert jó történeti áttekintő és jól összerakott doksifilm. Jó pár embert megsajnáltam benne, akik meghaltak. Ezáltal érdekessé is vállt, hogy most, hogy ilyen biztonságossá vállt az egész sportág, nincs is meg az a vonzereje mint régen volt, amikor a halál tényleg ott lebegett a versenyzők hátában.

Lehet, nem ilyen későn kellett volna belekezdeni, de nem tudtam abbahagyni. Nagyon érdekes volt a Forma- 1 olyan korszakát látni, amikor még a pilóták nem tudhatták, túlélik-e az adott versenyt. Mára ez megváltozott..bár sajnos továbbra is vannak balesetek spoiler