A bűnös város (1987) 64% 17★

Érdekes az ötlet, és nagyon kreatív az egész dizájn. A stílus leginkább a horror kategóriába illik, elég erőszakos, borult és felkavaró elemekkel, ez utóbbit leginkább a szörnyek képviselik. Az a baja, hogy másfél órába rengeteg mindent akarna beletenni, ami miatt a nagy egész kidolgozatlan, és meglepő módon emiatt maga a cselekmény is lesoványodik.

Még a megnézése előtt olvastam véleményeket a filmmel kapcsolatban, melyekben nem egyszer előkerült a hentai-jal való azonosítás. Azt hittem, hogy itt is csak arról van szó (pl. mint a Kanashimi no Belladonna esetében), hogy az anime nézők nincsenek tisztában az erotika szerepével a művészetben. Tévedtem, a Wicked City valóban a hentai hagyományaira épít. A szex főmotívumként szervezi és alakítja a cselekményt. Alakítja, szó szerint, és ez az, amit sok ember gyomra nem tud befogadni. A kritika tárgya mindig a történet kuszasága, a logikai bakik stb. Pedig mind jól tudjuk: a hentainál, ahogy bármilyen pornónál a narratíva teljesen alárendelődik. Senki nem azon gondolkodik, hogy „dehát nem hiteles (rosszabb esetben: nem realisztikus) a mosógépbe szorulás”. Túlzó hasonlat volt, de a Wicked Cityben is egy idő után mintha csak az számítana, hogy újabb és újabb szituációk adódjanak az erotikus jelenetekhez. Sőt, a menő fordulattal a cselekmény szintjén is reflektál erre: spoiler.

Az erotika használatában a film él azzal a bizonyos 3 lépéses, csavaros, önmagába visszaforduló szerkesztési technikával, amivel olyan kiváló filmekben is találkozhatunk, mint pl. a Whiplash. Talán úgy lehetne nevezni, hogy „dekonstruálás és rekonstruálás”. Lényege:
1. lépés: lehet a sablonra építés (pl. amerikai álom); 2. lépés: a sablon lerombolása, ellentétezés (pl. a valóság kegyetlen, csodák nincsenek); 3. lépés: mégis a sablon teljesül be a felszínen, de sokkal komplexebb módon (pl. elérte a célját, de vajon megérte?).
Itt ez a következőképpen érvényesül: A jelenet szimpla hentainak indul (a párbeszédek is erre hajaznak), majd a nő leleplezi az átverést, megmutatja bizarr, démoni alakját, és a férfi életére tör. Helyenként mondhatni testhorrorba megy át (a hegyes fogakkal összezáródó vagina wow), de a csavar, hogy ez is esztétizált, alkotói részről igenis megmarad célnak az „izgatás”, még ha elborzasztónak, undorítónak is tartjuk a látottakat. Ettől igazán groteszk. Leegyszerűsítve, pornóból lesz valami szélsőséges, horrorisztikus fétispornó, asszem.

Tudatossága ellenére a film nem szimplán stílusgyakorlat, hanem burkoltan, de szenvedélyesen művészi elveket fejez ki. A hentai mellett a noir-filmek stílusjegyeit viseli. A kettő közti kapcsolat nem csupán a nemi szerepekben rejlik. Elhangzik egy mondat a főszereplőről, miszerint a legnagyobb hibája az, hogy romantikus. Egy másik jelenetben ő maga teszi fel a kérdést, hogy álmodik-e. A hentai a filmben a szerzői önkényt és az irracionalitást testesíti meg, míg a noir a szenvedélyt, látomásosságot, álomszerűséget – a Wicked City tényleg az egyik utolsó romantikus.
A maszkulin főhős belecsöppen egy próbatételekkel teli, sötét és fantasztikus, emberek és démonok közti konfliktusba, ahol amúgy a vele egyenrangú, erős női karaktert elkapják, és őt is neki kell megmenteni. Az egész történet értelmezhető a főhős vágyálmaként (lásd még: Az emlékmás (1990) ). Mint ahogy a hentai egy tocsogó vágyálom. Mint ahogy a film a művész álma.

Voltak benne „érdekes” jelenetek az egyszer biztos. :'D Egyébként kissé fura volt, de sokkal jobb volt, mint amire számítottam. :) Talán lehetett volna kicsit hosszabb, akkor jobban ki tudták volna fejteni a sztorit esetleg.

Haha, a műfajmegjelölésnél kimaradt az ”erotikus”, bár ez már néhol inkább horrorpornóba hajlott. :D

Voltak benne remek részek meg ötletes szörnyek spoiler viszont a sztori kicsit soványka és elkapkodottnak éreztem a végét. Többször majdnem bealudtam.

Ettől függetlenül horrorkedvelőknek meg perverzeknek kitűnő választás. :D