A bombák földjén (2008) 76% 189★

Mára teljesen általánossá vált dokudrámákkal vegyíteni a dokumentumfilmeket, azaz a múzeumi, laboratóriumi keretek között megszólaltatott szakértők szövegei után eljátszatni az elemzett eseményeket is. A másik oldalról az is trendi és érthető, ha egy rendező dokumentarista jellegű játékfilmet forgat. Ebben a filmben az a nagyon kemény, hogy bár evidens a megkreáltság, de 100%-os dokumentumfilmként is felfogható. A megrendezett, több kameraállást váltogató játékfilmesség hatásában eltörpül a látszólag csak a helyszínre kivitt instant kamerázás mellett. A történet is ehhez mérten csekély vagy spontán hétköznapiságnak tekinthető, hiszen főleg a terepen dolgozókat munka közben mutatja. Ha behelyettesítenénk őket gyári munkásokkal, akkor is ilyesmi lenne a végeredmény: látnánk, ahogy felsőbb utasításokra csinálják monoton azt, amihez értenek, miközben a nagyképről fogalmuk sem lehet. Valahol ez a kisember beszűkültségének az egyik példája egy hihetetlen extrém helyzetben, ahol teszed a dolgod, és nem az van, hogy a másik gyárépületből átküldenek valakit, akivel eltöltesz két órát, aztán visszamegy, és többet nem hallasz róla, hanem hogy a pasi átjön a másik egységből, dumáltok, aztán egy mp múlva meg már szimplán csak egy hulla.
Hasonlították A szakaszhoz, ami leginkább az eltérő alapállások miatt téves. Itt vállaltan limitált a látószög, és a 3 fős egységet összefüggés nélkül küldik ki a legkülönfélébb helyekre. A nézőben sem állhat össze semmi konkrét, tehát nem egy konkrét háborúról, nem is a katonai hadműveletek nagyságrendjéről beszél, hanem a legelemibb szintről, az egyén nézőpontjából mutatja meg a gyilkolás valóságát. Ráadásul megintcsak míg A szakasz történetet mesél, ez a film úgy tesz, mintha nem akarna semmit mesélni, csak néz előre, és mutatja, amit lát. Még az is előnyére tud válni így, hogy csak felmondja a közhelyeket a bevállalósról, a szerencsétlenről és a kiegyensúlyozottról. Látjuk a cowboyt, látjuk a profit, meg látjuk a kiküldött honpolgárt együtt. A típusok a hétköznapiság lenyomatai, de a dokumentarizmus révén lehet olyasmit mondani, hogy ennyi látszik a felszínen, és akkor ebben nincs megkreáltság, sem hanyagság, hanem csak a legnagyobb természetesség.
Dokufilmet nézni sokszor nem nagy élmény, pláne nem játékfilm helyett. Én azonban mindvégig feszülten figyeltem és lélegzetvisszafojtva vártam, mikor jön az elkerülhetetlen robbanás.
(8-ast adtam, de ez 8,4.)

Kitűnő film a háború értelmetlenségéről és a függősségről, ügyes rendezéssel, szép képi világgal, remek színészi játékkal, príma hangulattal.

Nem egy könnyű darab.

Nem az a tipikus puskaropogtatós, pörgős háborús film, inkább a karaktereken és a mindenhol lappangó veszélyen, bizonytalanságon van a hangsúly. Valószínűleg a lassúsága miatt nem jön be sokaknak.

Jók a párbeszédek és a kontrasztok. A végén, amikor a fekete srác (Sanborn) arról beszél, hogy senkit nem érdekelt volna, ha meghal, úgyhogy családot akar… Erre bevágják Willt, ahogy a családjával vásárol otthon csak épp neki ez nem jelent semmit, belesz.rik az egészbe, csak az adrenalin élteti…

Nekem az Ellenség a kapuknál mellett a kedvenc haborús filmem.

Mindenütt agyon van dicsérve ez a film, de én nem tudom, nekem ez valahogy egyáltalán nem jött be, nekem ez már túlságosan popkorn mozi, és szerintem izgalmas sem volt az első 15-20 perctől eltekintve. James meg… Régen láttam ilyen unszimpatikus főhős(ködő)t háborús filmben. Konkrétan lábrázást kaptam tőle. Pláne, hogy nem egyszer veszélybe sodorja a saját katonái életét az ostoba magánakcióival, és olyan dologba való beleavatkozással, ami nem az ő hatáskörük… Meg ledobja a fejhallgatót akció közben, mert, hogy őneki ne pofázzanak?! :O Na, jó hagyjuk Jamest inkább, maradjunk a filmnél. Én nem értem az Oscar-díjat, nem látom a mibenlétét, sem történetileg, sem sehogy semmi szenzációsat nem produkált. Egy erős közepes és felejthető film, semmi több. Legjobb film, legjobb rendező, legjobb eredeti forgatókönyv, legjobb férfi főszereplő? Na, ne vicceljünk már xD Én személy szerint alig vártam már a végét, holott nagyon rá vagyok kattanva a modern hadviselésről szóló filmekre, és két pofára zabálom őket. Ami tetszett, az idézet, amivel nyitott, aztán az ezt igazoló utolsó képkockák, amivel zárt a film.

Jól indult, de az idő előrehaladtával egyre inkább untam. Aztán még jobban és még jobban. Nem értem mitől durrant anno nagyot ez a film. Számos jobb háborús film van ennél. Oké, bombászról kifejezetten még nem szólt, de ennyi elég lenne? Renner színészi produktuma számomra továbbra is közömbös, egy betontörmelék is tud ennyi érzelmet kiadni mint Ő.
Nem voltak magasak az elvárásaim (az Oscar győztes filmek többnyire csalódást keltőek), de azt is sikerült alulmúlni. Nem azt mondom hogy rossz film, csak semmilyen.

Hát ez súlyos film volt, elég nyomasztó, elgondolkodtató és erőteljesen negatív kicsengésű a jelenkorunkra nézve. De tetszett!
Bevallom, erős negatív előítéletekkel ültem le megnézni, egyrészt mert túllihegték az agyondicsérgetését, másrészt mert a közel-keletes háborús filmeket lassan már a II.vh-s filmeknél is jobban unom. Mégis pozitív csalódás volt.
A sztori nem hoz sokat, a főszereplőt az ember legszívesebben a frontvonalba rugdosná, a téma nem a kedvencem.
DE!
Számomra a film igazi értéke a háborús adrenalin-függőség ábrázolása. Örültem a film nyitó idézetének, mert egy háborús, terroristás film annyi mindenről szólhat, lehet ide-oda propaganda, lövöldözős akció, fegyverropogós, ketchupfröcskölős, lelkizős, szuperkatonás, de azzal, hogy tételmondatot kaptunk a filmhez – egyrészt érdekes megközelítést, másrészt – utat mutatott a film értelmezéshez.
És azt is el kell mondanom, hogy Renner szerintem nagyon ráérzett a figurára, aki rohadtul nem foglalkozik semmivel, katonai függelemsért, veszélyezteti az embereit, a saját életét és magának sem tudja megmondani miért, ráadásul a hibái után sem látja, hogy bármiért is felelősséget kéne vállalnia. Azt az embertípust láttam realizálódni benne, amit idealizált formában az összes szuperzsarutól/katonától elvárunk. Hiszen egy rakat filmben szegik meg a felettes parancsát a – persze – morálisan magasabbrendű és intelligensebb alantasok, akik ugye a jófiúk.
Érdekesnek és értelmesnek tartom a modern háborúskodás ilyen szintű boncolgatását, jó filmnek tartom.

Minél inkább haladt előre a történet, annál inkább untam.
Jeremy Renner karaktere baromi idegesítő volt, a történetet keresnem kellett.
Vannak ennél jobb háborús filmek, gondolom a politika is belejátszott. :S

Hát nem olyan rossz film, de annyira jó sem. De nekem tetszett. Izgalmas volt és voltak részek amiket untam, de lényegében tetszett. Ahhoz képest, hogy Oscar díjas elég jó, bár lehetett volna jobb is. Csak is Jeremy Renner és Anthony Mackie miatt néztem meg. Szeretem őket jó színészek, de a többivel sem volt semmi bajom. Bár a történet nyomasztó, és szörnyű látni is, ami közel-keleten történik.

Jó film hiába mondják amcsi propaganda filmnek nekem azért tetszett. Mondjuk nem Oscar díjas értékű de mégis megkapta.

2008-ig kellett várnunk az első női rendezői Oscar-díjra. Óriási bravúr, mégis nagyon-nagyon szomorú. Tőlem már ezért is max pontot kap, azért meg főleg, mert lekötött, izgultam és együtt éreztem a szereplőkkel.

Kicsit többet vártam tőle, bár végig lekötött, izgalmas volt.