A betolakodó (2007) 65% 53★

Ezt az oncelu, omlengo verengzest marhara nem tudom ertekelni, plane nem a tomenytelen logikatlansagi hulyeseggel. Voltak benne eros kepi beallitasok, illetve a zene jol kiszolgalta a filmet -ennyit tudok benne ertekelni.

Gondolom, a horrorrendezők akkor elégedettek, ha 10 *-t kapnak a művükre – ennél talán csak akkor elégedettebbek még inkább, ha lepontozzák őket (0 vagy 1 *), hiszen – vélhetik – a felháborodás is őket dicséri.
Annál, hogy tkp. miért is néztem meg, egyet értek még kevésbé: miért készítették (amúgy legalább annyira vércsatakos thriller, mint horror.) Ja, tudom: kegyetlen igazság, hogy a nők bármire hajlandók: hogy ne legyen vagy legyen gyerekük…
De legalább jól összezavarom a csillagozásommal őket: ez most kap egy hűlő vértócsa-langyos kis közepest. (A vérspriccek ocsmány hangeffektjeiért meg szívküldök egy szívlapátos taslit a hangmérnöknek.)

Az a baj az ilyen filmekkel, hogy ez a térdig vérben gázoló folyamatos szadista hentelés hamar elveszti a hatását, és élőszereplős Tom és Jerryre kezd emlékeztetni. Pontosan a feléig tud hatásos és félelmetes lenni (oké, Beatrice Dalle végig eléggé ijesztő, az egyik legelszántabban brutális női pszichopata, akit filmben láttam), aztán már minden egyes jelenet csak arra megy ki, hogy még több vért facsarjanak ki belőle. Minden újabb szereplő csak azért tűnik fel, hogy vödörnyi vért fröcskölve szenvedjen ki. Emiatt pedig a mindenki (különösen a vígjátékba illően inkompetens rendőrség) teljesen irracionálisan viselkedik, ami persze előfordul a horrorokban, de ez a film nagyon komolyan veszi magát. Még valamiféle társadalmi üzenetet próbáltak belecsempészni azzal, hogy a háttérben folynak a zavargások, de ez nem igazán kristályosodik ki (hacsak nem az az üzenet, hogy a francia rendőrség vígjátékba illően inkompetens).

Azt hiszem, ezzel a filmmel ismertem meg az újhullámos francia – és európai – extrém horrort, aminek azóta is rajongója vagyok. Nekem a műfajban ez a non plus ultra, talán, mert ez volt az első, holott azóta már láttam betegebbet, elvetemültebbet, brutálisabbat is. Ahogy előttem már elmondták: zseniális.

Én nem értem, miért nézek ilyen filmeket.
B. Dalle nagyon jól hozza a zakkant gyilkos figuráját, az tény.
A film is nagyon jól felépített, a karakterek rövid felvezetése után belecsöppenünk a borzalomba, az izgalom adagolása lüktetést ad a filmnek, mint az artériából spriccelő vér.
A hentelésen felül azért nem árt egy horrorba sem, ha valami mondandó van mögötte. OK, itt az anyaság a központi gondolat, ha elveszted a gyereked, megőrülsz, ha el akarják venni a gyereked, szintén. De azért egy anya sem válik kommandóssá egy csapásra, akármekkora legyen is az adrenalin löket.
Mindenesetre terhes nőknek kimondottan ellenjavallott.

Pazar kezdés, csúnya befejezés.
Igen, a film elejét körüllengi a horrorok kellemesen nyomasztó és hátborzongató hangulata. Aztán az utolsó fél órában az egész átcsap egy ízléstelen és céltalan vérfürdőbe, amit csak a modern képi megjelenítés és meglehetősen ügyes rendezés különböztet meg a múlt század olcsó, Zs kategóriás szennyfilmjeitől.
Ráadásul egyre durvább logikai hibák jelennek meg benne. spoiler
Nem értem, hogy kerülhetett rá olyan listákra, mint A XXI. század legjobb filmjei és Az 1000 legjobb horrorfilm. A horror az idegeidet borzolja, nem a gyomrodat forgatja. Ez inkább egy látványos slasher.
Mindazonáltal a színészek remek alakításokat nyújtottak (főleg Béatrice Dalle!), a rendezés profi (Alexandre Bustillo inább maradjon ennél az írás helyett) a zenei aláfestés meg valami hihetetlenül hatásos. Utóbbi tényleg zseniális volt, mivel olyan bizarr hangeffektekből épült fel, amikkel hibátlanul sikerült elkapni a látvány abszurditását.
De sajnos ezek ellenére is megbukott nálam a film a sztori minőségének zuhanórepülése miatt.

Röviden: Az élet igazságtalan, de mindig kínál valamiféle megoldást rá.

Hosszabban: Merész és nem kínzás-prűd alkotás; bevallom, az utolsó főjelenetnél pár pillanatra erősen elgondolkoztam, hogy én ezt mégsem akarom végignézni, de aztán legyőztem magam.

A cselekménye rém egyszerű, már ha valaki csak a monitort szeretné bámulni és nem akar alábukni a rejtett tartalomba, a megbomlottnak vélt psziché igazságkereső, öngyógyító reflexiójába, ami racionalizálja a végén az egész szörnyű tettsorozatot és szándékot.
Nem mondom, hogy én is ezt tenném, de mégsem harsant fel bennem az erkölcs-sziréna, mikor azzal a gondolattal zártam a filmet, hogy: megértettem a betolakodót.

    Engem irritáltak az átlag ötpercenként felbukkanó logikai, fizikai, és biológiai képtelenségek, szóval a „hogy a francba?” és az „ugyan már!” folyamatos váltakozása. Kezdődött a történet legelején, mikor is egy kis koccanás eredményeként (ez a két autó állapotából és pozíciójából látszik) ott ül csuromvéres fejjel a kocsiban Sarah. (És már e 4 hónappal korábbi eseménynél is pontosan akkora hasa van, mint azután a 9. hónapban.) Mindketten be voltak kötve, a kocsit vezető férfi meghal (miért? mitől???), ő viszont arcán egy kis sebhellyel vészeli át az eseményt… Innentől már jegyzetelni kellett volna a sok marhaságot, és az egy elég hosszú lista lenne. Nekem azért is tetszett pl. a Zöld szoba c. film, mert az – ezzel ellentétben – egy tökéletesen reális, és éppen ettől nyomasztó, valóban átélhető történet volt. Az félelmetes és frusztráló (egy punk zenekar tévedésből egy skinhead rendezvény színpadán találja magát az erdő közepén…), ez viszont egy teljesen abszurd, agyament baromság elejétől a végéig. Itt egyik karakter sem volt hiteles, a szituáció sem, valójában mindenki közömbös és/vagy ellenszenves, úgyhogy senkinek nem tudtam szurkolni. Bárcsak inkább egy normális forgatókönyvre költötték volna azt a pénzt, ami piros festékre ment el…

Mészárolós horror igazából XD a gyilkolos nőtől full parába vagyok, illett ez hozzá. Amúgy egész jó film, nekem tetszik, spoiler
spoiler
Szóval, haláli az egész XDDD

Zseniális film. Az elsőtől az utolsó képkockáig.