99 River Street (1953) 70% 1★

Véletlenül keveredtem ehhez a filmhez, mikor próbáltam valamilyen épkézláb címet keresni, amiben Brad Dexter főszerepet játszik – nem gondoltam volna, hogy a hét mesterlövészből éppen ő gyakorlatilag egész karrierjében mellékszerepeket halmozó színész maradt, de egyelőre minden jel erre utal. Tény, baltával faragott arcú, jellegzetes és kedvelhető, de túl sok jellegzetességet felmutatni nem tudó fickó ő, személy szerint szívesen megnézném egy komédiában, de a 99 River Street New York-i film noir környezete is nagyon vonzó, főleg mivel a többi lövész többségét is ilyen közegben figyeltem meg az elmúlt hetekben.

A mozi ebben a bizonyos fekete-fehér, sötét és terhelt ötvenes évekbeli amerikai közegben elsőrangú darab, többek közt Martin Scorsese egyik gyakran előcitált kedvence is. Nem nehéz felfedezni a rá gyakorolt hatást: a mozi főhőse egy bukott öklözőből lett taxisofőr, aki a cselekmény nagy részében robbanásig feszül a dühtől, személyes bosszú és saját maga tisztázásának szükségén kívül belső démonaival is meg kell küzdenie. Vele kapcsolatban leszögezném, hogy John Payne nekem már az Egymillió dolláros zsákmányban sem tetszett igazán, itt sem vagyok teljesen megelégedve vele, de jól alakít és elhiszem neki a szerepét.
Brad Dexter ehhez képest simulékony-gátlástalan tolvajként nagyot alakít, teljesen nyilvánvaló, hogy megjelenésében és a vászonról leadott kisugárzásában megvan az az időtállóság, ami tíz évvel később átmentette a hozzá hasonló színészeket a westernekbe és a színes nagyköltségvetésű produkciókba. A két női főszereplő kapcsán: Peggie Castle igazi végzetasszonya, egy kicsit Léa Seydoux-re emlékeztetheti a modern nézőt, Evelyn Keyes viszont idegesítő és minden porcikájában az ötvenes éveket idéző mitugrász női karakter, de legalább a sztori közepén prezentált, sehova sem kapcsolódó színpadias monológjának van helye és értelme a filmben.
A produkció többi része nagyon szimpatikus. Semmi sem utal a kis költségvetésre, pedig elvileg olcsó produkcióról beszélünk esetében. A fényképezés és a rendezés szép, külön tetszett a tévében közvetített bokszmeccs bemutatása – nem tudom, technikailag akkor és ott hogy tudták megoldani ezt a szekvenciát, de nagyon jól sikerült. A boksz, mint sarokpont, szerintem vastagon elfogadható, de az ide vágó nyitány messze nem lett annyira organikus és valószerű, mint mondjuk Kubrick A gyilkos csókjának témába vágó jelenetei. A két film közötti kapcsolat egyébként nagyon érdekes, mindenkinek ajánlom őket összevetésre, főleg tetézésként megfejelve őket egy korai Scorsese-darabbal.

Klassz kis mozi a 99 River Street!