2011. június 28. előestéjén Martin Schibbye és Johan Persson svéd újságírók mindent kockára tettek azzal, hogy illegálisan lépték át a határt Szomáliából Etiópiába. Hónapokig tartó kutatás, tervezés és sikertelen próbálkozások után végül útnak indultak, hogy beszámolhassanak arról, hogy az olaj… [tovább]
2011. június 28. előestéjén Martin Schibbye és Johan Persson svéd újságírók mindent kockára tettek azzal, hogy illegálisan lépték át a határt Szomáliából Etiópiába. Hónapokig tartó kutatás, tervezés és sikertelen próbálkozások után végül útnak indultak, hogy beszámolhassanak arról, hogy az olaj utáni kíméletlen hajsza milyen hatással volt az elszigetelt és konfliktusoktól sújtott Ogaden régió lakosságára.
Öt nappal később sebesülten hevertek a sivatagi homokban, miután az etióp hadsereg lelőtte és elfogta őket. De amikor az első riportjuk befuccsolt, ezzel egy másik történet kezdődött. Történet a törvénytelenségről, a propagandáról és a globális politikáról. A kafkai tárgyalás után tizenegy év börtönre ítélték őket terrorizmus miatt. És messze nem voltak egyedül. Cellatársaik újságírók, írók és politikusok voltak, akiket üldöztek, mert nem hajoltak meg a diktatúra előtt. Az olajról készített beszámolójuk a tintával kapcsolatos történetté változott, és mindennapi életük a túlélésért folytatott küzdelemmé vált az addisz-abebai hírhedt Kality börtönben. Halálos betegségeknek, napi veréseknek és heves elnyomásnak voltak kitéve – megfosztva cipőfűzőiktől és szólásszabadságuktól – azért küzdöttek, hogy megőrizzék a legértékesebb dolgot: a szabadságot annak meghatározására, hogy ki vagy és miben hiszel. Ez az ő történetük a pokol 438 napjáról. [bezár]
