Egy chilei városban amikor Verónica eltűnik, nővére versenyfutásba kezd az idővel, hogy megtalálja őt. Ceciliának a keresés során a hatóságok hanyagsága, a társadalom előítéletei és a média zaklatása ellen kell küzdenie.
42 nap sötétség (2022–) 2★
chilei · dráma, sorozat, thriller, krimi, rejtély 16
1 évad · 6 rész
Szereposztás
Claudia Di Girólamo | Cecilia |
---|---|
Aline Küppenheim | Verónica |
Pablo Macaya |
Streaming
Netflix
Várólistára tette 4
Kiemelt értékelések
Ha nem sorozatként nézzük és főleg nem összehasonlítva a Netflixen egyébként látott sorozatok minőségével, mind a forgatókönyvet, mind pedig a rendezést illetőleg, akkor nem fogunk túl nagyot csalódni. Fogunk, csak nem akkorát, mintha megpróbáljuk elvárásokat támasztva nézni. A chilei emberek európai szemmel nézve… hogy ne bántsam meg őket? A hallgatás talán többet mond minden leírott szónál is.
Szóval, maradjunk komolyak, mégiscsak igaz történetről van szó. Ezt a következtetést egyébként a film felénél levontam magamtól is; nem tudtam elképzelni, hogy, hogyhogy egy sorozat nem gerjeszt a nézőben „nézdmég” folyamatot. Mert ez nem teszi.
Nem tudom értékelni igazából, azt jobban meg tudom fogalmazni, hogy miért nem tetszett igazán, pedig… chilei, hát csemege nem?
– nem szépek az emberek, de ha még így is van, még szimpatikusat sem igazán találsz köztük és ez nálam sajnos elég ahhoz, hogy ne tudjam a magaménak érezni, hogy végig külső szemlélő maradjak
– a cselekmény rendkívül lassú, nem értem a hat részt, három elég lett volna
– a színészek sem tettek le mindent az asztalra, én úgy éreztem legalábbis, hogy steril a szövegkönyv betanult minden mondata, steril az elmondva és steril az előadva is.
– a lezárása teljesen döbbenetes, még akkor is, ha igaz – ezt így nem szabadna befejezni vagy ha már nem fejezi be, hergeljen fel, hogy látni akarjam a második évadát is. (nem akarom).
Ami viszont megkülönbözteti ezt a sorozatot az átlag szeméttől:
– ami a hátránya is: chilei – tényleg meglepőek az arcok, a terek, a fényképezése, a színek
– az esős chilei természet az alaphangulatot nagyon szépen megalapozza, kellemes volt hallgatni az itt olyannyira hiányzó eső hangját
– igaziak azok a sikoltások és kínlódó, fájdalmas kiáltások, amikor gyászolsz valakit, amikor dühös vagy és elkeseredett. Megkönnyeztem, szép munka.
Összefoglalva, ha ajánlanom kellene, a legfontosabb, amit mindenki lelkére kötnék: ne sorozatként, inkább dokuként vagy chilei hagulatfilmként nézze, mert akkor van értelme, egyébként – sajnos! – nagyon felejthető.