Filmtörténet zóna

1898-ban így jött a Mikulás.
(Ez a Mikulás második megjelenése mozgóképen. Az első egy évvel korábbi, de arról nem találtam videót. Még.)

Update: Ez az első fennmaradt film, ahol Santa Claus szerepel.
https://www.youtube.com/watch…

15 részes, M5-ön megy szombatonként, késő este.

Nagyjából egy időben többen is föltalálták a mozgófényképet: Németországban Max Skladanovsky, Franciaországban a vegyigyáros-kémikus Lumiére-ék. A filmvetítésre mint a tudományos megfigyelés eszközeként tekintettek. Arra készítették a felvevőket, hogy a szakemberek tanulmányozhassák a madarak röpülését, a virágok nyílását, a mozgássérült emberek járását, az állatok viselkedését. Edison anyagi megfontolásokból nem a vetítést favorizálta, ahol többen nézhetik a filmeket, hanem az otthoni egyszemélyes filmezésben látta a jövőt, ami a fonogáf mintájára működött volna, amihez hetente kellett volna megvenni a filmet. A Lumiere fivérek, Auguste és Louis, az Edison-féle gépet véve alapul megcsinálták a saját technikájukat, amivel már egyszerre többen is nézhették a mozgóképeket. Az első nyilvános vetítést 1895. december 28-án tartották 33 fizető néző előtt a párizsi Grand Café-ban, ezt tekintjük a mozi születésének. Korábban már volt közönség előtti zártkörű vetítés, de az tudományos közönségnek és nem fizető vendégeknek. Voltaképpen tehát a mozi születése a mozijegy születése is egyben.
Tíz filmet vetítettek, köztük az újrafűzés miatt rövid szüneteket tartottak. Az első A munkaidő vége volt, mely a lyoni Lumiére-gyár kapuján kitóduló munkásokat mutatta. Látható volt A kisbaba reggelije és A megöntözött öntöző. A vonat érkezése, melyet sokan az első filmnek vélnek, nem szerepelt az első Lumiére-vetítés programján.

Edison kinetoszkópja már rövid filmek lejátszását tette lehetővé. Ez tulajdonképpen egy szekrény, amibe az érdeklődő – pénzbedobás után – belekukucskálva egy filmszalagra rögzített mozgóképet láthatott. Ebben már fényképezésre alkalmas rugalmas hártya pörög (film=hártya).
Edison nevéhez kapcsolódik a 4:3 arányú téglalap alapú filmkocka és a film szélén alkalmazott lyuksor, a perforáció, amely lehetővé tette a filmszalag egyenletes továbbítását felvétel és vetítés közben. Filmjei pár másodpercesek voltak csak.
Az első filmes csókot is az ő filmgyára készítette 1896-ban. A mindössze 18 másodperces filmecskén May Irwin és John Rice csókja látható a The Widow Jones című Broadway-musical utolsó jelenetéből.
https://www.youtube.com/watch…

A Roundhayi kerti jelenet 1888-ban készült, ezt tekintik az első fennmaradt filmnek, mivel itt már több kép elkészítésére alkalmas kamerát használtak. Két másodpercnyi anyag maradt fenn belőle, eredetileg két perces lehetett. Papír szalagra készítette Louis Aimé Augustin Le Prince.
Szereplői: Adolphe Le Prince (Le Prince fia), Sarah Whitley (Le Prince anyósa), Joseph Whitley és Harriet Hartley. A cselekmény mindössze annyi, hogy a szereplők körbe járnak és nevetnek.
A gép azonban elveszett, mielőtt elterjedt volna a világban.
https://www.youtube.com/watch…

Eadweard Muybridge 1878-ban Leland Stanford megbízásából 24 egymás mellé helyezett fényképezőgéppel fázisfelvételeket készített egy száguldó lóról, hogy megtudja, létezik-e olyan pillanat, amikor a vágtató ló mind a négy lába elemelkedik a földtől. (igen, mikor maga alá húzza őket, így a régebbi festményeken hibásan ábrázolták a lovak futását. pl: http://www.studioantiquesandfineart.com/items/1339819/1…)

MOZI ELŐTTI KOR, FILM, TELEVÍZIÓ
„A mozi története nem egy „ nagy robbanással” kezdődött. Sem Thomas Alva Edison 1891-ben Kinetoscope néven szabadalmaztatott találmányáról, sem a Lumiére fivérek 1895-ben fizető közönség előtt tartott első film ­vetítéséről nem állíthatjuk, hogy ez választja el a ködös, mozi előtti kort a valódi mozitól. Inkább folyamatról beszélhetünk, amely a képek egymás utáni megjelenítését célzó korai kísérletekkel és készülékekkel
vette kezdetét (említést érdemel Étienne Gaspard Robertson mutatványos 1798-as Phantasmagoria – 'Fantazmagória' és Émile Reynaud festő 1892-es Pantomimes
lumincuses – 'Illusztrált pantomimek' című előadása). Ebbe a folyamatba nem csupán az tartozik bele, hogy az 1890-es években létrejött egy filmvetítőnek tekinthető berendezés, hanem az elektronikus képalkotás több előfutára is. A képek televíziószerű készülékkel való továbbításának kísérletei tulajdonképpen egyidősek a mozival: Adriano de Paiva 1880-ban publikálta első tanulmányait a témáról, sőt úgy tűnik, hogy Georges Rignoux-nak már 1909-ben sikerült képet továbbítania. Az 1900 és 1905 körüli években, amikor a film megalapozta jelenlétét mint új tömegszórakoztató és -oktató médium , a valódi mozi fejlesztésével párhuzamosan továbbra is alkalmaztak bizonyos „mozi előtti" technikákat, és a filmek vetítésével szoros egységben még hosszú ideg fennmaradtak a mozgás hatását keltő laterna magica-diák. A laterna magica, a film és a televízió ezért nem három különálló világot (és vizsgálódási kört) alkot, hanem a fejlődés egyetlen folyamatának részeiként kapcsolódik össze. Mindazonáltal különbséget lehet tenni közöttük, nem pusztán technológiájukat és terjesztésük módját illetően, hanem időrendileg is. A laterna magica előadás a 20. század elején fokozatosan átadja helyét a filmvetítésnek, míg a televízió fejlődése csupán a század második felében teljesedik ki. Ezt a sorrendet tekintve a mozit egyrészről technológiai alapja – a gyors egymásutánban vetített fotografikus képek a folyamatosság illúzióját keltik – , másrészről pedig az különbözteti meg, hogy túlnyomórészt nyilvános tömegszórakoztatásra használják." – Új Oxford Filmenciklopédia