Álom zóna

Na! El ne felejtsem már! Ma 3? álmom is volt, amire emlékszek is! =D

Az egyikben találkoztam valahol egy régi ismivel spoiler, talán a Duna parton? És volt vele valami kisgyerek vagy baba? Amit aztán elhagyott? Mm nem kellett neki többé, helyette találkozgattunk tán többször is és a végén már itt volt a szobámban. Kicsit másképp nézett ki a házunk + az ablakom… Én meg kinn a virágoskertben voltam valakivel és már sötétedett és a szobámban égett a villany ő meg bentről kiszólt valamit, nekem meg tán nem tetszett az egész szitu annyira… @_@"

Aztán álmodtam valamit, hogy esett a hó. Szürkés, ködös idő volt, esett a hó, de elég latyakos volt minden, olyasmin, mint itt a képen, de én már ennek is örültem.
Lehet amiatt álmodtam, mert tegnap eskü olyan érzésem volt odakinn, maga a levegő is olyan volt, meg a felhők is, hogy simán kinéztem belőle, hogy mindjárt havazni kezd. Álmomban még tán említettem is, hogy „ugye megmondtam, hogy esni fog”. =D

Meg volt egy olyan, hogy mintha valami vonatállomáson lettünk volna anyámmal, mintha a Tiszai lépcsőjén ültem volna az ajtónál, csak hosszabb volt a lépcsősor? Anyám meg lejjebb állt és szitkozódott, pont ahogy a valóságban is szokott és a végén már magát is le K-zta, mert nekem ordítozta, hogy a K anyámat és aztán vonult el, mint ahogy a valóságban is szokott, hogy bezárkózik a szobájába (addig legalább csend van… nagyjából), itt viszont az állomás másik ajtaja felé ment, a mellettem levő ajtón ment be. Én meg felálltam tök idegesen és már én is ordítoztam, hogy jól van, igen, a K anyámat, most már menjen aludni. Mert közben szürkület lett. És ott volt Rózi is és bement anyám után és lefeküdt belülről a küszöbhöz, én meg odébb toltam, hogy be tudjam rájuk zárni az ajtót. De így már benn voltam én is az épületben, mert olyan dupla féle ajtó volt, mint a templomokban. Jó nagy, óriási, régi, poros, nehezen mozdítható, nyikorgó ajtók… és ahogy bezártam Rózira + anyámra az ajtót, megfordulok, hát akkor vettem észre, hogy ott a földön valami hátizsák és ki van esve belőle egy papír, valami hivatalos féle és rajta volt nagy folyóírással a nevem. Az volt elvileg az aláírásom. Gyorsan felkaptam és ott pánikoltam, hogy vajon mi eshetett még ki a táskámból és valahogy a talált hivatalos papírral vertem vissza a kintről beszűrődő fényt, mert bent már nagyon sötét volt + poros, elhagyatott volt az egész hely és ahogy így a papírral „világítva” keresgéltem, hogy mit hagytam még szét, észleltem, hogy van ott valami fura dilis/drogos tinilány + egy csávó, nekik is hátizsákjuk volt és tök idegesített, hogy hamarabb lelik meg, amit keresek. Ez a hátizsákos dolog most visszagondolva lehet az Ázsia expresszből jött… X,) Na és jött oda a csávó hozzám és közben beszélt és mindig valami fura „hm?”-mel zárta a mondatait. Én meg próbáltam nem tudomást venni róla, de aztán egész közel jött hozzám a sötétben és azzal volt: „szia, Krisztián vagyok, hm?” és tök idegesített, hogy miért mászik rám, meg mi a f*szt érdekel engem, hogy hívják és most mégis mit vár, hogy mondjam meg én is a nevem vagy kérdezzek tőle valamit? Meg hogy ha nevet akar, akkor a sajátomat mondjam, vagy hazudjak valamit? Nem akartam megmondani a nevem… És aztán megcsörrent a telómon az ébresztő, uhh… X,)

Most belegondolva ez a valóság keveredik az álmommal dolog miatt lehet ez https://pbs.twimg.com/media/DtagHZxWkAIxJtO.jpg a kép mégis jobban illett volna ide… :D

Ez még néhány napja volt és csak annyi maradt meg belőle, hogy volt egy hely, egy külső kis, 1 szobás házikóféle, minek mondják, amik így házfalak mellett van, van ablaküvege, de amúgy csak ilyen lomosszerűség, nincs fűtés, van tető, nincs vakolat/festés, szóval hideg, de esőtől széltől védve vagy és egy rakás lom van ott. + növény is elkezdte benőni kintről/bentről… Na, valami ilyesmi kis helyre jártam vissza többször is, mármint nem tudom hogy napok teltek-e el, vagy akár évszakok is, mert arra emlékszem, hogy volt ott egy kis műanyag, játék holló. Nem olyan nagyon kicsi. Mint egy gyerekfej, legalább akkora volt. Gyönyörű szép fényes fekete műanyag volt, de nem élethű volt, hanem gyerekjáték kinézet. Mármint olyasmi, mint itt a képen Kir. Nagy, széles csőre volt. De amúgy meg ilyen tök komoly hangulata volt a fényes, karcmentes műanyag kivitelezésének. Szét volt tárva a szárnya, meg elvileg a csőre is mozoghatott, mert a madár egy fatörzs darabkán állt, amin volt egy gomb. Úgyhogy tudtam, hogy a gombbal be lehet kapcsolni és akkor mozog + hangot ad, de 1x se kapcsoltam be. Viszont egyszer mikor abban a helységben voltam, valami asztal volt ott, ahova mindig leültem, szinte a bejáratnál, mert úgy tele volt a többi rész lommal, és a játék holló az asztalon volt (lehet az is lomos volt, mint az íróasztalom most is) középen és fontosnak tartottam valamiért, ettől független mikor egyszer beültem az asztalhoz, akkor láttam meg, hogy a holló csupa pára/köd csepp. Jó nagy cseppek voltak, de tudtam, hogy nem esőtől, mert aznap ködös volt az idő és a fejemhez kaptam, hogy de hülye vagyok, ez a madár elektromos, nem tesz neki jót, ha ilyen időben ilyen helyen tartom. DX
És ennyi. Többre nem emlékszem.

Ma meg olyat álmodtam, hogy itthon voltunk, de kicsit más volt a házunk és valami építkezés/átalakítás volt? És voltak itt valami szakik, de épp „pihentek”. Cigiztek + ültek a félkész terasz féleségen és közben beszélgettek. Olyasmik voltak kinézetre, mint Mario, a vízvezeték-szerelő, a Super Marioból. Csak élő emberek. És apám ment hátra valamiért, én meg szaladtam utána, mert szokás szerint valami olyat akart csinálni, amit nem kéne, a Mario szakik meg csak néztek, mint akik nem láttak még ilyet egész életükben.
Aztán valami miatt utána rohantam előre és utólag esett le ébren, hogy a kertünk tök nagy volt. Meg a ház is nagyobb volt talán… És volt a kert részen egy kis (170 cm magas körül volt) szénakazalszerű is, aminek a belsejébe belefúrta magát a kis yorkienk, mert ő azon keresztül szaladt velem előre. De ott volt Rózi is, ő csak úgy simán szaladt a földön. Élőben is ilyenek amúgy. :D Apám meg szaladt utánunk… DX
És odaszaladtam a postaládánkhoz, aminek nem volt teteje + ajtaja, meg nyitva volt a kapu, amin a láda van, meg mintha a kocsink is ott állt volna, + anya is ott téblábolt, és bele volt tömve a kicsi ládába szüleimnek a nemzeti konzultációja spoiler, valami IRL spam újság, + 1-2 valami papír/levél/akármi, + egy doboz puzzle. De ilyen nagyon kisgyerekeknek való, néhány darabos volt csak, Bing nyuszi vagy én kicsi pónim mintával és mérges voltam, mert be volt nyomódva a doboz teteje, ahogy beletömte valaki a postaládába, + amiatt is mérges voltam, hogy minek küld nekem valaki pár darabos puzzlet, mikor én már gyerekkoromtól nem adom alább 1000 darabosnál. XD Max. ha nagyon spéci puzzle. De ez nem az volt. Ráadásul a mintája is, WTF? És nem tudom kitől kaptam, csak annyit, hogy Angliából, Londonból jött… Tudom, hogy az „Magyarország 2. legnagyobb városa”, de nem ismerek ott senkit, szóval… na és itt ébredtem fel. @_@"

Jaj, 2-3 napja végre álmodtam valami jót! *w*
Nem tudom, hogy itthon voltunk-e, de másabb volt a lakás, viszont otthon éreztem magam. Csak voltak itt mindenféle más emberkék is és csak annyi maradt meg, hogy valami jó kis horroros álom volt! =) Az emberek változtak át szörnyekké? Zombikká? Valami ilyesmi.
Csak aztán jött a rémálom…
Felébredtem… arra, hogy az őseim, hogy úgy mondjam, „kommunikálnak”… =_=

Hjajj, ez még tegnapi élmény, de azóta emésztem, rég álmodtam össze ennyi baromságot…

Előszóként annyit, hogy:
1. Láttam ezt a hírt/képet többször is az elmúlt napokban Daniel Craiggel:
https://snitt.hu/karcok/97492
Erről eszembe jutott, hogy mikor kijött a Casino Royale, nyilatkozta Craig, hogy milyen sokat gyúrt a tengerpartos jelenetre: https://media.tenor.com/m0CW0TEm_HUAAAAC/james-bond-dan…
2. Sok híroldalt olvastam és volt egy cikk a török elnökről, Erdoganról is.
3. Aztán fontos tényező, hogy nagyon megtetszett Sakurai Atsushi csillogós hosszú szoknyája az egyik koncertjükön és azóta is vadászok egy hasonlót. A bal oldali: https://snitt.hu/kepek/161421
4. Ééés végül elmentünk tesómmal egy könyvesbolt kirakata előtt és megláttuk az új kiadású fekete kötéses Harry Potter könyveket és mondtam neki, hogy szerintem a Hugrabugos változat a legjobb.https://jokonyvek.hu/img/61407/9789633249116/490x490,r/…

Szóval. Az álom. Sétáltam Budapesten az Andrássy úton, ahol van/volt az egyik sarkon egy OTP fiók. Erre amikor odaérek, hirtelen kirohant két pasi, az egyikük Daniel Craig volt egy szál cuppanós fürdőgatyában (!) és neonzöld csokornyakkendőben (!), a másik meg Sakurai Atsushi, ő föl volt öltözve, viszont az a nagyon szép csillogós hosszú szoknya volt rajta. Mindkettőjüknek egy korsó sör volt a kezében. Megálltak, valamin döbbenten vitatkoztak, közben a bankból rikácsolva kirohant utánuk egy nagy darab hidzsábos nő, aki magyarul lehordta őket, hogy ő Erdogannak a felesége (Wtf?!) és különben is mit képzelnek, hogy sörrel a kezükben akarnak számlát nyitni. (Craig alul öltözöttségével nem volt problémája.) És egyébként is, az OTP a törököké és hordják el magukat. (Ismét…wtf?!)

A nő utána visszament, ők ketten meg egymást közt magyarul (!) elkezdtek tanakodni, hogy most hová menjenek, én meg mondtam nekik, hogy miért nem mennek inkább K&H bankba számlát nyitni, az ott van az Oktogonon pár percnyire. Daniel Craig elkezdett röhögni, hogy ne beszéljek már hülyeségeket (wtf?), Atsushi meg döbbent fejjel nézett rám és kijelentette, hogy tudja, hogy én igazából nem segíteni akarok, csak a csillogó szoknyáját akarom. Ezután a sörrel a kezükben mindketten elszaladtak az Oktogon felé. (Talán mégiscsak jó volt a K&H Bank…:D)

Itt új helyszínen folytatódott az álmom és Natalia Tena jelent meg a Harry Potteres karaktereként:
https://snitt.hu/kepek/110238
Egy sekélyen kiásott gödörben feküdt a földön és nagyon mérges fejet vágott, majd miközben heverészett, lecseszett engem, hogy én kerítsem gyorsan elő azt a lányt, akit neki rituálisan fel kell áldoznia (?!!), mert nem ér rá egész nap. A háttérben ott volt az a fekete, csapkodós, agresszív fűzfa (?), ami kalimpált az ágaival és kezdtem miatta egyre idegesebb lenni. És itt felébredtem.

Asszem legközelebb nem eszek édességet lefekvés előtt… XD

Tegnap nagyon megtetszett ahol Ázsia expresszben futkostak (3. évad 3. rész), a végén az a „labirintus” rész. Bár nem tűnt annyira nagynak és bonyolultnak már mikor keresgettek benne… Na csak ez ihlette szerintem, hogy álmomban valami föld alatti hááát… nem feltétlen labirintusban voltam, inkább valami kamraszerűben. Sötét volt, fáklyák világítottak, de szép kékes volt amúgy maga a belső tér, + folyt benne valami kis patak is, amin át lehetett kelni valami köveken, de volt ami besüppedt tán, ha ráléptem… Pára, köd is volt néhol + zöld növényzet a kövek közt. Moha és páfrány, ilyesmik… És elvileg valami feladatot is meg kellett oldani és volt ott valami öreg embőc, aki elvileg konkurencia lett volna talán, de én meg jófej voltam és segítettem neki…
Aztán annyira emlékszek még, hogy valami köves épületes, átrium szerűben voltam, talán a kamrából jutottam ki oda.
Aztán valami főútszéli virágárus felé mentem át apámmal + nálam volt pórázon a bulldogunk… @_@

*********************************************

Volt egy másik kalandozós is még néhány hete, ott Frenchie-vel menekültünk, bujkáltunk valami lelakott kertes házsorban és üldöztek + lőttek ránk és nézegettem, hogy a ház egyik téglafalán ki volt bontva egy nagy luk és amellett volt kerítés és szerettem volna mellette elszaladni, de nagyon alacsony kerítés volt és ráadásul olyan ezer éves hézagos gyenge fém volt, mint ami áltsulink + ovink közt volt, szóval pont annyira lett volna biztonságos mögötte elszaladni, mint előtte… X,) És ez elszomorított, de aztán felébredtem…
Ja és Frenchie alacsonyabb volt nálam, amin csodálkoztam, mert nem vagyok valami magas. XD

A Balatonon dolgoztam, több emberrel laktam együtt egy nyaralóban. @Kiskakukk is ott volt, kajaszünetben megjelent az ezüstszínű kocsijával, hogy menjünk el a McDonald'sba, asszem, az autósba. Elmentünk. Útközben az embereket szidtuk.
(Álmomban rövid, szőke haja volt.)

Két álmom is volt múlt éjjel. Az egyikben egy ismerős – inkább csak álmokból ismerős – lakásban voltam, ahol ott volt egy régi ismerősöm, akivel már jó ideje nem tartom a kapcsolatot. Aztán hirtelen a régi albérletünkben voltunk, ahová ötödikes koromban költöztünk. Az ismerősöm el volt kenődve, és valamit el akart mondani nekem, mire mondtam anyukámnak (aki már nem él), hogy bemegyünk a szobámba beszélgetni. Mondtam a lánynak, hogy mondja el, miről van szó, tutira nem fogom elmondani. Ő kétszer is rákérdezett, hogy tényleg tuti-e, mire bólogattam. Közben megpróbáltunk belépni egy honlapra, de nem sikerült. Utána be akartam csukni az ajtómat, de volt rajta egy függöny, ami beakadt. Le akartam szedni, de felébredtem. Arra is emlékszem, hogy rágóztam, ami már vagy tizenöt éve nem szokásom. Ráadásul Hubba Bubba rágó volt, amit anno imádtam.

A másik álmomban az ágyamban ébredtem a tóparti sétányon. Felkeltem, és láttam, hogy a vár van szemben (ahogy a valóságban is, csak máshogy nézett ki), így felkeltem, és nekiindultam. Volt ott még pár ember, én meg mikor mentem át a hídon a várhoz, még meg is jegyeztem, hogy már megint miket álmodok. Aztán elkezdtem énekelni, és mindenki furán nézett rám, de nem zavart. Hirtelen egy pláza előtt voltam (ami nincs a városunkban), én pedig körbenéztem, de már este volt addigra és minden zárva volt. Úgy gondoltam, felmehetnék a legfelső emeletre, de a biztiőrök már mindenhol kinn voltak, így inkább visszafordultam. Egy nagy női öltözőszerűségbe jutottam, ahol senki sem nézett furán rám, mert nem ott dolgozóként bementem. A másik oldalán egy rácsos kapu volt, ami félig nyitva volt és ott kiléptem az épületből. Aztán felébredtem.

Juj, el ne felejtsem már!
Ma reggel azt álmodtam, hogy ide Snittre karcolt valaki valamit és mintha egy kutyás kép lett volna hozzácsatolva. És valahogy egyből tudtam, hogy aki karcolta, egyik régebbi ismerős/haver. Már rég nem tartjuk a kapcsolatot sajnos… De amúgy sose volt se kutyája, se macskája, meg nem is emlékszem, hogy beszélt volna olyat, hogy szeretne kis kedvencet… @_@
Na, nem tudom hogy, írtam-e neki vagy mi, következőnek arra emlékszem, hogy vagy itt a szobámban, de ki volt pakolva és 1-2 áltsulis szék volt csak, meg jóval nagyobb volt, vagy valami régi, de jó állapotú parkettás tánceterem? Iskolaterem? Valami ilyesmi helyen voltunk. Az, aki karcolt ide + 1 másik ismi, akivel sajnos szintén nem tartom már a kapcsolatot. Nem tudom ők tartják-e egymással. Néha eszembe jutnak, meg tök sokáig aaaaaaaaaaaa… na mindegy. A lényeg, hogy tök fura volt az egész, kedvesek voltak, meg olyasmi volt a hangulat, mintha valami kis galibát okoztam volna, de rendeződtek a dolgok és mostantól minden okés lenne, tartjuk majd a kapcsolatot, egyikük meg is puszilt és szerintem itt ébredtem fel… XD
De ami nagyon fura, és csak órákkal később esett le, hogy nem szoktam látni álmomban az emberek arcát, az övékét viszont láttam… persze a 10+ évvel ezelőttit, mert most azt se tudom, hogy néznek ki… D:
Hmm, nem is tudom amúgy álmodtam-e velük valaha. Meg elég rég nem is jutottak eszembe, szóval nem tudom. JA! Meg mondták, hogy meghalt egyikük apuja, amit nem tudtam hova tenni, aztán mikor néhány órával később eszembe jutott, hogy láttam az arcuk, akkor esett le, hogy de hát én arról tudok, hogy meghalt apuja… @_@

Meg volt egy másik álmom is néhány napja. Bicajjal jöttem haza a boltból a szokásos útvonalon, de egy idő után egyre több gizgaz, fű, fa volt kinőve az úttesten, de tudtam, hogy az az út az, ahol járni szoktam, mégis elbizonytalanodtam, hogy lekanyarodtam volna valamerre? De amúgy nincs is itt a környéken olyan hely, amit álmodtam. Lehet megint összemosott az agyam helyeket. Néha csinál ilyet. 2 létező helyből összehoz nekem egy nemlétező egyveleget. :D Ez az ösvény is annyira klassz volt, mintha nem csak az úton haladtam volna, hanem az időben is és már nem lettek volna emberek és a természet kezdte visszavenni a hatalmat. Még nem volt olyan sűrű a növényzet, szépen átvilágított rajta a napfény, kellemes, világos színek voltak, finom árnyékokkal~ De kicsit féltem is, hogy eltévedek, közben viszont iszonyat izgatott lettem, hogy felfedezzem azt a helyet és………………… akkor fel kellett kelnem valami miatt, uuuuuuuuuuuuuuuuuuuuhhhhhhhhhh… nehogy már legalább álmomban jó legyen nekem… =_=

Délutáni szundi közben álmodtam a következőt:

Valakivel mentem egy lakáshoz, azt már nem tudom, nem hiszem, hogy ingatlanos volt, mert nem jött velem fel a lakásba, csak elkísért a házig.
Felmentem, meg is találtam a lakást, aminek ajtaja magától kinyilt.
Bementem a lakásba, az ajtó magától be is záródott utánam. Bent az az igazi gazdag pompa fogadott: márványozott bútorok, minőségi üvegszekrények…stb. Bent egy nagy ágyban egy öreg házspár feküdt, ami azért volt gyanús, mert szerintem a férfi nyitotta ki az ajtót, és utána ugrott az ágyba. Mondták, hogy nézzek körül nyugodtan, őket nem érdekli. Én mindenáron a gázórát akartam megkeresni.

És itt felébredtem.

Azt álmodtam, hogy valami vizsgára készültünk, de egy szót sem értettem belőle. Ott volt egy kolléganőm is, akinek mondtam is, hogy hiába olvasom el a hülye fejezetet, egy szót sem bírok belőle megjegyezni. Kolléganőm meg valami papírt keresett az asztalán a többi papír között – a valóságban sem mindig talál semmit a papírhalmok miatt –, mire odaadtam neki, amit keresett. Mert hogy mint kiderült, nálam van. Utána bejött a tanár, és feltett mindenkinek egy kérdést. Mikor megkérdezte, hogy „Neked erről mi a véleményed?”, tudtam, hogy bármit mondok, úgysem fog tetszeni neki. Erre közöltem, hogy fogalmam sincs. Elég lenézően nézett rám, majd közölte, hogy később akkor kimehetnék segíteni a gyerekeknek cseresznyét szedni. Mint kiderült, nem kosarakat, hanem konténereket kellett volna megtölteni cseresznyével. Én meg közöltem, hogy ezeket én nem szedem le, mert alig rózsaszínek, mi pedig csak a sötétpirosakat szoktuk leszedni.
Később egy ismerősömnél voltam, akiknek baromi nagy lakásuk van – erről a lakásról sokat álmodok amúgy, pedig nem létezik –, ahol meg kellett valamit beszélnem az ismerősömmel. Bementünk egy szobába, ahová egy pasi is követett minket, majd hirtelen rájött, hogy ez női részleg és kiment. Mi meg nevettünk. Később haza kellett mennem, és az ajtó előtt összefutottam ismerősöm anyukájával, meg még pár emberrel.

Amúgy fura, mert ennek az ismimnek álmomban sosem látom rendesen az arcát, vagy utána nem emlékszem rá, ha felébredek.