Összes trivia

Az opening dal a Sony Music Entertainment által szervezett Heisei Anime Music Awards-on a „Voice Actor Song Award” díját nyerte el. Ezzel a Give a reason a ’90-es évek legjobb seiyuu által felénekelt dala lett.

A Sony Music által szervezett Heisei Anime Song díjátadó gálán az anime openingje nyerte el a ’90-es évek legjobb hangszerelésű anime betétdalának címét.

Az opening dal demójában a női részt Okui Masami énekelte fel.

Brion James, aki a filmben Requin, Perret egyik fő embere volt, eredetileg csak két jelenetet kapott volna, de annyira tetszett a stábnak és a sztároknak a „cockney” akcentusa és a karaktere, hogy Stallone folyamatosan írta hozzá az új jeleneteket. Így James végül 14 hétig dolgozott a filmen, és a karaktere sokkal nagyobb szerepet kapott, mint eredetileg tervezték.

Andrej Koncsalovszkij, az eredeti rendező egy realista, komorabb akciófilmet akart, de Stallone és a producer inkább laza, vicces mozit szeretett volna. Amikor Koncsalovszkij hónapokat csúszott a forgatással (mert a stúdió irreális tempót diktált), Stallone elérte, hogy kirúgják, és saját operatőrt is hozott a helyére. A stúdió végül három különböző rendezővel fejezte be a filmet, és a végső jeleneteket már teljesen más hangulatban vették fel.

Jack Palance ritkán adott hosszabb interjút a filmről, de néhány alkalommal elmondta, hogy nagyon élvezte a főgonosz, Yves Perret megformálását. A stábtagok és a sajtó szerint Palance szinte „színházi túlzással” játszotta a szerepet, tudatosan „túltekerte” a karaktert, hogy minél emlékezetesebb, kicsit karikatúraszerű gonosz legyen. Egyik rövid interjújában így fogalmazott:

„Egy ilyen filmben nem lehet visszafogottan játszani. Perret nem egy valóságos bűnöző, hanem egy igazi, színes, filmszerű főgonosz – ezt élveztem benne a legjobban.”

A forgatáson Palance híres volt arról, hogy improvizált, például a patkányos-jelenetnél is saját ötleteit vitte bele. A stábtagok szerint gyakran szórakozott a többiekkel, és élvezte, hogy Stallone és Russell mellett ő lehet a „nagyfőnök”.

Catherine Tramell karakterére, a végül világhírt hozó főszerepre, az Elemi ösztönben Sharon Stone csak sokadik választás volt, előtte több híres színésznőt is megkerestek a szereppel. Az esélyesek és felkért színésznők között voltak:
Kim Basinger – neki konkrétan felajánlották a főszerepet, de végül visszautasította, mert nem vállalta volna a film szexuális és erotikus jeleneteit.
Julia Roberts – őt is megkeresték, de nem vállalta a szerepet, szintén a merész jelenetek miatt.
Geena Davis – esélyes volt, de végül nem őt választották.
Michelle Pfeiffer – szintén a visszautasítók között volt.
Isabelle Adjani – felajánlották neki a szerepet, de visszautasította.
Ellen Barkin – szóba került a neve.
Linda Fiorentino – meghallgatáson vett részt, de a rendező nem tartotta megfelelőnek.
Jodie Foster – ő is a szóba jöhető színésznők között volt.
Melanie Griffith – szintén esélyes volt.
Mariel Hemingway – meghallgatáson vett részt.

Tito karaktere nem kap nagy hangsúlyt a cselekményben, de jelenléte nélkülözhetetlen a film atmoszférájához – ő az, aki élőzenével kíséri a táncokat, és segíti a táncosokat, köztük Johnny-t és Pennyt is. A film végén, a híres zárójelenetben is Tito zenekara szolgáltatja az élőzenét, amikor Johnny és Baby előadják a legendás táncot.
A karaktert alakító Charles „Honi” Coles igazi tánclegenda volt: a filmben való szereplése egyfajta tisztelgés a klasszikus amerikai sztepptánc előtt. Coles a valóságban is híres zenész és táncos volt, Broadway-sikerekkel, Tony- és Drama Desk-díjjal, valamint a National Medal of the Arts kitüntetéssel is elismerték pályáját.

Cynthia Rhodes, aki Pennyt alakította a Dirty Dancing-ben, nagyon elismerően nyilatkozott Patrick Swayze-ről a film forgatása kapcsán. Egy 1987-es interjúban hangsúlyozta, mennyire lenyűgözte Swayze tánctudása és profizmusa:

„Patrick egy képzett táncos, és szerintem sokáig, mivel ilyen fantasztikus színész, talán nem is vették annyira komolyan a táncos oldalát. Amikor megtudtam, hogy ő is benne lesz a filmben, alig hittem el, mert tudtam, hogy mennyire jó táncos, és teljesen lenyűgözött. […] Patrick folyamatosan táncoltat, újabb és újabb dolgokat próbál ki, mindenkit a saját erősségei szerint motivál. Nagyon inspiráló vele dolgozni.”

Patrick Swayze és Jennifer Grey viszonya korántsem volt felhőtlen: Már a Vörös hajnal forgatásán sem jöttek ki jól, ezért Grey eleinte nem is akarta elvállalni a szerepet. A meghallgatáson azonban annyira működött köztük a kémia, hogy Swayze meggyőzte őt, vágjanak bele. A forgatáson viszont gyakran voltak konfliktusaik: Grey sokszor sírva fakadt, vagy nevetőgörcsöt kapott, emiatt többször újra kellett venni jeleneteket. Swayze frusztrációja néha a filmen is átjön, például sóhajai vagy bosszús arckifejezései nem mindig színészi játék voltak.