Összes trivia

…a kedvéért Robert De Niro előbb kigyúrta és ütős bokszolóvá képezte magát (még néhány hivatalos meccse is volt!), majd egy néhány hónapos leállás alatt állati kövérré hízott a másik feléhez — hanem azért is, mert ez Martin Scorsese egyetlen fekete-fehér rendezése a „nagy filmjei” között (a korai Ki kopog az ajtómon? volt még ilyen). Abban az önéletrajzi könyvében ugyanis, ami a film alapjául szolgált, így írt Jake LaMotta az emlékeiről: „Most, amikor éjszakánként néha visszagondolok a múltamra, úgy érzem, hogy egy régi fekete-fehér filmet nézek magamról. Nem tudom, miért fekete-fehér, egyszerűen az.” Emellett az első tesztfelvételek Robert De Niróról a ringben színes super8-assal készültek, és Scorsese úgy érezte, valami hiányzik belőlük. Ekkor jutott eszébe az említett mondat. Ezen kívül az is motiválta, hogy sok vért akart a filmbe, ami így fekete lett (csokoládét használtak a forgatáson), és kevésbé volt horrorisztikus hatású.

A kozmikus rettegés ábrázolását legművészibb szintre emelő alkotók közül kevesen vannak olyanok akik felérhetnek a sokoldalú Arthur Machenhez…

Howard Phillips Lovecraft

Tony szerepére Elvis Presley is esélyes volt, de Elvis menedzsere, Tom Parker ezredes lemondta a filmet, annak ellenére, hogy Elvis is vágyott volna a szerepre.

Amikor Mary Tyler Moore és Elvis egymás mellett sétálnak, Michelle nővér, Mary Tyler Moore karaktere a Washington Street-ről beszél és ezt mondja: „Washington Street. Úgy hangzik, mintha itt szilfáknak kéne lenniük és favázas házaknak nagy, fehér oszlopos tornáccal.”
A leírás tökéletesen illett Elvis akkori birtokára, Graceland-re, amikor pedig elhangzott a fönti idézet, Elvis elmosolyodott.

Az esti fáklyagyújtás a hotel mellett nem szerepelt a film forgatókönyvében, hanem ez a hotel gyakori esti műsora volt.

A medencés jelenet helyszínét, ahol Elvis a „You're So Square” című dalt énekli el a film végén, Elvis egy másik filmjében, a Spinoutban (1966) is használták.

2004 decemberében (27 évvel Elvis Presley és 47 évvel Judy Tyler halála után, valamint 47 évvel a film bemutatása után) a filmet felvették a Kongresszusi Könyvtár Nemzeti Filmnyilvántartójába.

A zenés részeknél Elvis mögött a zenészek valójában Elvis zenekarát alkották 1954-től.

A mára ikonikussá vált börtöntáncot maga Elvis koreografálta korábbi fellépéseinek mintájára.

Elvis és Judy Tyler a forgatás során egymásba szerettek, ám Judy Tyler nem sokkal a forgatás után, még a film bemutatása előtt elhunyt autóbalesetben. Elvis ezért a film premierjére sem ment el, ugyanis túl fájdalmas lett volna számára Judyt látni maga mellett a filmben.