Andaxin  triviája

…a kedvéért Robert De Niro előbb kigyúrta és ütős bokszolóvá képezte magát (még néhány hivatalos meccse is volt!), majd egy néhány hónapos leállás alatt állati kövérré hízott a másik feléhez — hanem azért is, mert ez Martin Scorsese egyetlen fekete-fehér rendezése a „nagy filmjei” között (a korai Ki kopog az ajtómon? volt még ilyen). Abban az önéletrajzi könyvében ugyanis, ami a film alapjául szolgált, így írt Jake LaMotta az emlékeiről: „Most, amikor éjszakánként néha visszagondolok a múltamra, úgy érzem, hogy egy régi fekete-fehér filmet nézek magamról. Nem tudom, miért fekete-fehér, egyszerűen az.” Emellett az első tesztfelvételek Robert De Niróról a ringben színes super8-assal készültek, és Scorsese úgy érezte, valami hiányzik belőlük. Ekkor jutott eszébe az említett mondat. Ezen kívül az is motiválta, hogy sok vért akart a filmbe, ami így fekete lett (csokoládét használtak a forgatáson), és kevésbé volt horrorisztikus hatású.