Összes trivia

Heath Ledger „hangedzője”, Gerry Grennel elmondta, hogy a protézis, amit Ledger viselt a forgatás során mindig félrecsúszott, miközben beszélt, ezért állandóan a száját nyalogatta, hogy visszategye a helyére – ezt ahelyett, hogy kivágták volna, Ledger felhasználta, mint a Joker egyik jellegzetes mozdulatát.

Ez volt a legelső képregényen alapuló film, amely világszerte összesen több, mint egy milliárd dollár bevételt hozott.

Joker szerepére készülve Heath Ledger körülbelül hat hétre egy motelszobába zárkózott, hogy mélyen beleáshassa magát a karakter pszichológiájába. Minden idejét azzal töltötte, hogy kifejlessze Joker minden jellegzetességét, a hangját és a szadista nevetését (a hang tekintetében Ledger célja az volt, hogy ne hasonlítson Jack Nicholson 1989-es Jokerére). Ledger a karaktert elsősorban a punk rocker, Sid Vicious kaotikus, kócos megjelenésére alapozta,kombinálva a Malcolm McDowell által játszott Alex De Large a pszichotikus modorával a Mechanikus narancsból (1971).

A Lake Street-i üldözési jelenet forgatása közben a chicagói rendőrkapitánysághoz több hívás is érkezett, miszerint egy „ismeretlen gyártmányú és típus, sötét járművet” üldöz a rendőrség.

Sir Michael Caine véleménye szerint Heath Ledger minden várakozást felülmúlt és még Jack Nicholson Jokerén is túltett (Batman – A denevérember, 1989).
„Jack olyan volt, mint egy bohóc, jóindulatú, de ugyanakkor gonosz. Leginkább olyan, akár egy gyilkos nagybácsi. Vicces volt és meg is tudott nevettetni. Heath egy teljesen más irányba ment el Jackhez képest, ő inkább olyan, mint egy nagyon félelmetes pszichopata. A valóságban egy nagyon kedves fickó, és a Jokere ebben a filmben egy pokolian jó megjelenés.” – mondta egy interjúban, amelyben arról a jelenetről beszélt, amikor a Joker meglátogatja Bruce Wayne-t a lakásán. Azelőtt a jelenet előtt sosem találkozott Ledgerrel, de amikor ő megérkezett és eljátszotta a szerepét, Caine annyira megijedt, hogy elfelejtette a szövegét.

Josie és Isabel egy „But I'm a Diner” nevű étteremben tanulnak, ami utalás az 1999-es klasszikus leszbikus filmre, „But I'm a Cheerleader” (Mentsd meg a pom-pom lányt!). A pincérnőt, aki felszolgálja az ételeiket, Natashának hívják, ahogy a névtábláján is látszik. Natasha Lyonne az 1999-es film főszereplője.

A filmben Jeff (Nicholas Galitzine karaktere) allergiás az ananászra, míg Ayo Edebiri (aki Josiet alakítja) a való életben az.

Marshawn Lynch improvizálta a szövege nagy részét.

A való életben Rebecca Romijn és Jerry O'Connell házasok, és mindketten a Star Trek univerzum egy-egy jelentős alakját Una Chin-Rileyt és Jack Ransomot alakítják.