Én nem vártam sokat a filmtől, inkább magyar értékeléseket olvastam itt-ott, amik főleg lehúzták. Viszont már régóta piszkálta a csőrömet, szóval elengedtem az elvárásaimat, leültem, hátha kapok egy vicces, furcsa filmet és helyette kaptam egy baromi elgondolkodtató véget. Valószínűleg sok a fantáziátlan ember egyrészt, sokan szeretik, ha a szájukba van rágva a történet, legyen egyedi (de amúgy ne, mert akkor nem fogja érteni), ne legyen túl elvont, maradjon az észszerűség határán. Ezekre tudok gondolni, mikor csak azt hallom, ez egy sz*r film. Persze, nem tetszhet mindenkinek minden, úgyhogy van ez így, ha nem fogja meg az embert.

A lényeg, hogy nekem nagyon tetszett a film, voltak hosszú részek, már-már nagyon kínosan nyomott poénok, de igazából ez a sok összevisszaság, az értelmetlenségek erőltetése is tetszett. Szerintem pont ezt akarta bemutatni, hogy értelmetlenek, mivel Joy-nak, azaz Jobu Tupaki-nak ez volt. Értelmetlen. Itt jön számomra az erős rész, hogy volt egy bagel (amin én nevettem, savazzatok meg), kacarásztam rajta, fogom a fejem, hogy ki találta ezt ki, majd paff, jön a felismerés. Konkrétan a lány öngyilkos akar lenni. Az élete értelmetlen, mindent megtehet, mert nincsenek céljai. Azért be kell vallani, sok ilyen fiatal van, én tudtam ezzel azonosulni. Itt vagyunk a világban, egy kis senkinek érezzük magunknak, hiába teszünk akármit, úgy is értelmetlen az univerzum szemében.
Mégis Joy azt az embert kereste, akivel tudna azonosulni, az anyjával. Evelyn a tipikus idősebb korosztályt képviseli, akinek nem jött össze az élet, de nem tudja miért, pedig önmaga hibája, nem tesz semmit magért. Ez hat ki a lányára, ha ezt mutatja a szülő, a gyerek miért lenne boldog?
Tetszett, hogy hogyan függ egymástól a család kapcsolata. Waymond Evelyn-re, Evelyn Joy-ra. Az ember társas lény, szeretné megosztani másokkal az élet dolgait, valahol sokan erre vágynak, de bezárkózunk mások előtt, elvárjuk, hogy ő nyíljon meg, holott a másik is erre vár. Erre pont eszembe jutott egy hozzám közelálló ember mondása, miszerint hiába várod, hogy megnyíljon a világ előtted, ha te nem fogsz megnyílni előtte. Ez mindenre igaz, kapcsolatokra, a lehetőségekre. Végülis én nekem ez volt a film tanulsága, hogy porszemek vagyunk a világban, de te döntöd el számodra mi legyen az élet értelme, azok az apró pillanatok amikért megéri élni. Elég giccsesre sikerült az értékelésem, de szerintem sok ember problémája ez, csak nem beszélünk róla. Lehetett volna a témát valami kis unalmasabb, sablonosabb köntösbe tálalni, de nekem így tetszett, ez volt az egyedi védjegye.