Kedvenc

tartalmak művészek művészértékelések értékelések események filmnézések gyártók hozzászólások idézetek karcok kihívások listák plakátok szavazások triviái

Az egyetlen pozitívum amit mondani tudok az, hogy a film szép volt. A környezet, az iskolai terem, az ódon ház, a színek. De hogy a téma mennyire elnagyolt, az már szinte stresszelő, mintha az összes energia elment volna a kirakatra. Pozőr volt, a lassított felvételek, annyira bántóan színpadias volt minden jelentet, az összes figyelmet elvitte a témáról. Ami kár, és már bűntetném, mert a téma túl komoly ahhoz hogy ennyire semmibe vegyék, főleg mostanság. Párbeszéd nélkül azért meg tudnám nézni újra csak hogy a helyszínen legeltessem a szemem, de ennyi.

Az első rész is túl hosszú volt nekem ezzel a tartalommal. Semmi érdekes nem volt benne, cserébe indokolatlannak érzem, hogy akár a barátságot is kéne ennek a két karakternek erőltetnie. Egyikőjük sem elég izgalmas vagy érthető, de ez lenne a kisebb probléma, a nagyobb az, hogy egymás számára sem túl izgalmasak, egyedül a rendező és a stáb gondolja úgy, hogy legyen belőlük kapcsolat. Milliószor érdekesebb és hitelesebb volt az Őrült, dilis szerelemben spoiler. Részemről kasza, én nem a beszélgetés pártján vagyok AKKOR, ha már falnak esünk. HA viszont ebből mégis beszélgetés lesz, annak is ígéretesen kéne kezdődnie ehhez, és az sem árt, ha mindketten tetszünk egymásnak, de itt ez sem jött át, totál érdektelen számomra mindkettő. Szóval bárhová is juttatják el a sorozatot, igazából már az első részben isten hozzádnak kellett volna lennie.

Netflixen újranéztem felirattal.
Adtam egy plusz csillagot is:) A két színész fantasztikus!

Szívszorító.