Ez egy csodálatos kis tündérmese arról, hogy minden percet értékeljünk, a kimondott szavaknak is súlya van. Az egész sorozatot belengi egy olyan lebegős gyengéd érzés, amikor az ember úgy érzi egy puha felhőn pihenget és minden szép és jó , de mégis valahol legbelül érzed ennek nem lehet jó vége….Ilyen szempontból nagyon hálás tudok lenni a készítőknek, kétszer is elmehettek volna a csepegős nyáltenger felé és mégsem tették. Azért annyit hozzá tennék az utolsó pár percre készítsetek zsepit:P Nem kell sok belőle,de őszintén nem fogod tudni most miért is sírsz pontosan ^^