Zéró motiváció (2014) 85% 2★

Hát ez valami istentelenül fantasztikus volt!
A Bátraké a mennyország című könyv kapcsán találtam rá. A két mű közti legnagyobb hasonlóság, hogy fiatal, 18-19 éves lányok (és persze fiúk is) töltik két éves sorkatonaságukat (amennyire a két műből tudom, szóval nem célom ítélkezni mindenki és az egész IDF elett) lényegében a nagy büdös semmivel.
A filmben ez a tiszthelyettes (Rama) szájából is elhangzik, hogy egyszer majd csak arra ébrednek, hogy eltöltöttek az IDF-ben két évet, és nem tettek semmit, nem hagytak nyomot. Amellett, hogy egy igazi, vérbeli vígjátéknak is betudható a film, borzalmasan elgondolkodtató, hogy amit mi, mondjuk egy olyan órán, ami nem érdekel minket, úgy érezzük, hogy az a 45 perc hányszor értelmetlenül eltelik az életünkben… Milyen lehet évekig, nap mint nap unatkozni?
A kedvenc szereplőm – és ez nagyban köszönhető Dana Ivgy zseniális színészi játékának – Zohar lett. A személyisége nagyon megérintett, és amikor összedőlt az ágya, és elkezdett énekelni, mert a többiek hagyták volna, hogy „azon” az ágyon aludjon… És amikor sírt. A szívem szakadt meg érte.
Daffit eleinte elkényeztetettnek találtam, ám a film vége felé megszerettem, és már az ő karaktere is megtudott nevettetni (bár ehhez Zohartól egy sértő mosolyis is elég volt…). Kicsit pedig szembe is fordított a kedvenc karakteremmel, amikor próbált magának tekintélyt kiharcolni.
Nagyon-nagyon-nagy kedvencet avattam ezzel a filmmel, és azt kívánom, bár kicsit nagyobb híre lenne a világban, mert szórakoztatni, gondolkodtatni egyaránt kiváló! Aki csak teheti, ajánlom, nézze meg :)