Zenészek a kórházban (Zenészek a kórházban 1.) (2020–2020) 92% 20★

Talán rosszkor kezdtem el nézni, de annyira nem fogott meg, mint gondoltam. Nagyon hosszúak voltak a részek, ráadásul az ötösfogaton kívül még rengeteg szereplővel operál a történet. Egyszerűen nem voltam képes mindig fejben tartani, hogy ki kicsoda, és milyen problémái vannak, és kibe is szerelmes. Plusz az elején két főbb szereplőt állandóan összekevertem, amikor Ik Joon is fevette a szemüvegét… De a kisfiú nagyon aranyos volt. Nagyon szerettem az ötösfogat kapcsolatát, a csipkelődésüket és az összetartásukat, a szokásaikat. A vége felé még el is érzékenyültem, de ez így ebben a formában túl zsúfolt volt nekem. Ráadásul én azt szerettem volna, ha egy kicsit többet foglalkoznak a betegekkel és kevésbé a dolgozók kapcsolataival. Ennek ellenére nézni fogom a második évadot spoiler

A magyar cím olyan borzalmas… A Hospital Playlist szerintem nagyon kreatív cím – egyrészt utal a bandájukra, másrészt pedig a dolgozók, a betegek és az esetek sokszínűségére vagy csak agyamra ment a sok verselemzés xD, ez meg nekem teljesen mást sugall…

Egyéb: Nagyon utáltam a közbeékelt reklámokat. Tudom, hogy ilyenkor általában a nézők arcába vannak tolva a reklámok, de itt mindig megtörték a hangulatot, és emiatt sokszor felidegesítettem magam.

Csillagot képtelen vagyok adni…
A népszerüsége miatt valahogy mást vártam és csalódott vagyok. Sőt, hogy őszinte legyek, átverve érzem magam.
Egyedül a színészekre – nem a karakterekre! – tudom azt mondani, hogy szerethetőek voltak – miattuk nem akarok csillagos értékelést adni – , de maga a sorozat nem volt egy kellemes élmény sajnos. :(
Úgy érzem hogy kb. 20% ami az egészből értékelhető lehetne…
Aki azt tervezi hogy nézni fogja a jövőben annak üzenem, hogy gondolja meg, mert a részek hosszúsága borzasztó.
Hamar rá lehet unni és szinte időpocsékolás.

Ez volt az egyik legbájosabb és legszerethetőbb orvosi sorozat, amit valaha láttam. Viszont nem vagyok vele maradéktalanul elégedett (elfogult) ahhoz, hogy gondolkodás nélkül adjak rá tíz csillagot.

Amit a legjobban szerettem a doramában, az az, hogy ezúttal nem annak lehettünk a szemtanúi, hogyan válik egy-egy karakter orvos-szuperhőssé, hanem ahogy már befutott, zseniális orvosok élik a hétköznapjaikat, ahogy próbálnak tragédiák és csodák közt lavírozni, és embernek is lenni minden eset, minden túlóra és riasztás közepette. Imádtam, hogy mindegyik hősünknek volt kiterjedése, indokolt személyisége, megfogható jellemvonásai, és hogy a színészeink olyan szuper kémiával dolgoztak, hogy még akkor is szerettem nézni a sorozatot, amikor leült, vagy tök uncsi esettel foglalkoztak épp.

A karakterek zseniálisan jók voltak. Az ötösfogatunk egy olyan 20 éves barátságot ápolt, amire titkon szerintem mindenki vágyik, amit a feltétlen szeretet, elfogadás, jelenlét és megértés kapcsa tart össze, amin sem az idő, sem a körülmények okozta nehézségek nem fognak. Egyértelműen szívmelengető és hívogató atmoszférát ad a barátságuk a sorozatnak. Nagyon bejött… és iszonyatosan szerettem a banda >bandáját< is, ahogy a maguk módján megpróbáltak együtt kikapcsolódni, és közben kicsit eltávolodni a zseniális orvos felüktől, hogy teret engedhessenek magukban a hús-vér, érző embereknek is, akiknek hasonlóan átlagos problémáik és vágyaik vannak, mint azoknak, akik nem mentenek mindennap életeket. Viszont akkora stábbal, annyi karakterrel >operált< a sorozat, hogy néhol azt éreztem, hogy nem is marad elég időnk és terünk a hőseinkre, nem tudunk meg róluk annyi mindent, mint amennyit kívánnánk. (Elmondhatatlanul jók voltak az egyetemista évekre visszaemlékezős szösszenetek, de ez nem is csoda, hiszen a „Reply…” doramák atyja, Lee Woo Jung jegyzi ezt a sorozatot is.)

Az abszolút kedvencem Ik Joon lett, a jellemét egyszerűen imádtam, és szinte észrevétlenül lettem az őt megszemélyesítő Jo Jung Suk rajongója. Eddig egy sorozatát sem tudtam végignézni… de itt olyan szerethető, elragadó és mély karaktert játszott megindító természetességgel, hogy úgy döntöttem, nekiülök más sorozatainak is. A másik naaagy kedvencem Ahn Jung Won, aki szintén egy összetett és rajongásig szerethető figura a maga érzékenységével, furcsaságával, mélységeivel és már-már szent magasságaival. Ráadásul Yoo Yun Suk alakítja, aki kétségkívül remek színész, és itt is tudott újat mutatni magából. Az ötösfogatot úgy szerettem, ahogy volt… és borzasztóan drukkoltam érte, hogy mindenkinek jó irányba forduljon az élete.

Ami miatt alapvetően nem tudom tökéletesre értékelni, az az, hogy nekem túl hosszúak voltak a 90 perces részek, különösen, hogy az egyes megoldandó eseteket nem bonyolították halálra, inkább az orvosok, nővérek rezdülésein, döntésein volt a hangsúly, és sokszor a mellékszereplők is annyi reflektorfényt kaptak, hogy kissé belassult, és már-már vérszegény lett a dolog. Emellett olyan lehetetlenül fejezték be az évadot, hogy eszem a kefét rendesen… egy évet kell várni a második évadra, és bár egyes szálak elvarrásra kerültek, a számomra legégetőbb kérdésre nem kaptam választ… és egyszerre utálom és imádom érte a készítőket.:) Nagyon várom a második évadot, mert egy hihetetlenül szerethető, eredeti és szívmelengető sorozatot sikerült letenni az asztalra. Bejött, minden kis hibája ellenére is.

Ez most egy meglepetés volt a számomra, mert nem gondoltam volna, hogy ennyire fog tetszeni. :D
A legjobban az ötösünket szerettem meg, nagyon jól eltalálták a szereplőket, és leginkább azok voltak a kedvenc jeleneteim ahol együtt szerepeltek. A másik pedig, hogy nagyon tetszettek a számok amiket játszottak, mindig olyan jó volt hallgatni. :)