Yurikuma Arashi (2015–2015) 60% 2★

Sajnos tényleg nem alaptalan a sok negatív vélemény. Én szentül hiszem, hogy a Yuri Kuma Arashi is lehetett volna zseniális, csakúgy mint a rendező többi animéje:
– Adott az egyedi forma: Még Ikuharahoz képest is furcsa, WTF-faktor maximumon, felejthetetlenül mindfuck
– Adott a fontos téma(/témák), amit éretten veséz ki egy szürreális térben. Nem könnyű tematizálni, mert sok minden terítékre kerül: Szexuális felszabadulás, önelnyomás és diszkrimináció, yuri-fetisizmus és homofóbia.
– Adott a fontos mondanivaló
– Adott a megszokott szimbólum-orgia
– Adott a különleges hangulat, látványvilág + kreatív vizuális megoldások

Na de mégsem lett zseniális.
Ikuharanak megvan a saját történetvezetési technikája. Műveinek első részeiben még minden olyan idegen, szürreális, értelmezhetetlen. A szimbólumok randomnak, abszurdnak tűnnek, míg a karakterek viselkedése és a dialógusok természetellenesnek. Aztán a részek előrehaladtával egyre több információt adagol; fokozatosan bontogatja ki a karaktereket; segíti az értelmezést pl. ismétléssel, hangsúlyozással; és így lassan, de biztosan összeköti az elsőre értelmetlennek tűnő eseményeket egymással, majd a végén összeáll a kép.
A YuriKuma is ugyanezt szerette volna csinálni, csakhogy volt egy kis bökkenő. Ennek a technikának a helyes használatához időre van szükség (vagy emberfeletti képességekre). Az Utena 39 részes: Volt bőven idő. A Penguindrum 24 részes: Volt elég idő. A YuriKuma 12 része viszont baromi kevés ehhez. Az epizódokra nem volt jellemző az a jól átgondolt struktúra, amit a többi műveiben láthattunk. Ikuharanak annyi dolga volt, annyi mindenre kellett figyelnie, hogy szerintem ő se tudta már, hol áll a feje; ezzel magyarázható, hogy gyakran váltogatta a fókuszt. Így a kapott kép kusza lett, egyes darabkák a helyükre sem kerültek.

Az én figyelmem végig lekötötte az anime, de mikor megkérdeztem magamtól, hogy miért is, akkor szembesültem egy másik nagy hibával. Az egyetlen dolog, amiért izgatott a sorozat, az a dekódolása volt. Ha jobban megnézzük, a cselekmény nem olyan komplex, csupán ezt a hatást kelti a rengeteg szimbólum. A karakterekhez egyáltalán nem kötődtem: Nem volt bennük élet, inkább eszközök voltak. Igaz, jól voltak megírva. De ez még mindig csak annyit tesz, hogy nem egyszerű papírfigurák, hanem igényesen, szépen kidíszített babák. Előbb-utóbb rájön az ember, hogy ezek is ugyanúgy unalmasak.
Konklúzió: Egy kiváló történethez nem elég a jó téma, az elvont szimbólumok és az egyedi megvalósítás. Mindezek ellenére még mindig tele van értékkel ez az anime, és érdemes megnézni már csak az üzenete miatt (meg a KUMA SHOCK! miatt).

A legfontosabb kérdés: Ikuhara leépült???
Nem, szó sincs róla. A YuriKuma készítésekor is ugyanakkora zseni volt, mint alapjáraton. Csupán ez volt az első eset, hogy 12 résznyi játékidőben kellett gondolkozzon. Ezelőtt szinte csak hosszabb animéken dolgozott lásd a 39 részes Utena-t vagy a minimum 40 részes Sailor Moon évadokat. Számomra egyértelműen látszott, hogy a YuriKuma esetében nagyon kényelmetlenül mozgott, és túl sok mindent próbált besűríteni ebbe a 12 részbe.
Ikuhara meglehetősen sokat okult ebből az esetből: 2019-ben a Sarazanmai-ban kijavított majdnem mindent, amit itt elrontott. Mindezt 11 részben. Szóval kijelenthetem, hogy továbbra is páratlan géniusz.

Ezzel kivégezve minden Ikuhara-mű.