Wolf's Rain (Wolf's Rain 1.) (2003–2003) 84% 40★

Nagyon nagy kedvenc. Azon ritka kivételek közé tartozik, amikor az anime jobb, mint a manga. Elég szomorú, de egyben nagyon szép is. A történet izgalmas, a szereplőket könnyedén megszeretjük, és vannak benne olyan dolgok, amik tipikusan csak a japánok fejéből pattanhatnak ki – pl. a lány, aki valójában virág. Egyetlen hibája az a négy darab filler rész a közepén, ami indokolatlan és felesleges. De átugrottam őket, és máris sokkal jobb lett.
A szomorút azt komolyan gondoltam – ez volt az egyetlen anime, amin a szívtelen, minden komoly vagy drámai jelenetet kiröhögő kamasz énem is sírva fakadt. Szóval az utolsó 6-7 részhez készítsétek be a százas zsepit.

Sötét hangulatú, depresszív, disztópikus jövőképet ad a Wolf's Rain, mindemellett azonban nagyon szép kontrasztot ad hozzá a természeti képek utáni vágy. A karaktereket pillanatok alatt megszereti az ember, még a kicsit negatívabbak is gyönyörűen megrajzolt egyéniségek. A látványvilág és a zene pedig teljesen beszippantja az embert. A tempó nagyon lassú, de ez tipikusan az a sorozat, aminek nem is kell más.

Érdekes volt, bár soknak éreztem ezt a 30 részt. A látvány kellőképpen komor volt, jól bemutatta azt a sivár világot, amiben élnek. A farkasok gyönyörűek voltak, sajnáltam, hogy nem mutatták őket többet eredeti alakjukban. Kedvencem Toboe volt, de Chezát is nagyon megszerettem, egyszerűen tényleg olyan, mint egy virág; csodálatosan megcsinálták. :) Az a töltelék 4 rész a közepe táján elég kiábrándító volt, mivel arra számítottam, hogy majd főszereplőink múltjával ismerkedhetünk meg részletesebben, ehhez képest csak az előző részek összeollózott jeleneteit láthattuk újra… Ezt leszámítva viszont jó és izgalmas anime, az opening és az ending is nagyon szép volt benne. :)

Többször is láttam, imádtam. Depresszív jövőkép jégkorszakkal, „alakváltó” farkasokkal, kiégett emberekkel, sci-fi elemekkel, remek hangulattal és gyönyörű Yoko Kanno-féle háttérmuzsikákkal.

Pont tegnap végeztem az utolsó négy résszel. Imádtam minden egyes pillanatát, bár a vége levon nálam egy csillagot a tízből. Viszont a vége, az utolsó jelenet számomra homály, hogy mi történt, viszont így van jól. Amolyan keserédes lett vége, bár inkább drámaibb, mégis valahogy a helyén lett kezelve minden. A grafika szép, a történet izgalmas és érdekes, a karakterek változatosak, a zene pedig fantasztikus. Különösen az opening lett telitalálat, nagyon visszaadja az egész történet hangulatát. Érdemes volt megnéznem.

Legalább tíz éve láttam először, így kíváncsi voltam, hogy most, idősebb fejjel milyen élményt ad, milyen lesz újranézni.
Először is magamat is megleptem azzal, hogy mennyire nem volt fura, sőt, kifejezetten tetszett a régebbi stílusú grafika, a sötétebb színtónusok, a rajzstílus.Teljesen más, mint a mostani anime design, és ennek az animének szerintem jobban is állt ez a darkosabb vonal.
Cselekmény szempontjából nem a legpörgősebb, sőt igazából kifejezetten egy célért küzdenek benne a szereplőink: eljutni a Paradicsomba. 30 részen át csak mennek és baktatnak és vándorolnak, de igazából… engem most még ez is le tudott kötni. Nagyon szerettem Kibat, Tsumet, Higét, Toboet és Chezát is, rettentően drukkoltam nekik és aggódtam értük, mert azért az utazásuk minden volt, de egyszerű nem.
Elég sötét hangulatú, szinte már a depresszív határát súrolja, mégis… nem lehet nem szeretni.