Wanda Nevada (1979) 60% 1★

Bájosan sokféle potenciállal rendelkező, egy-egy pontján kimondottan szerethető film a Wanda Nevada, ami azonban a műsorideje végére egy igazi műfaji katyvasszá változik: sosem fogjuk megtudni, mi is volt vele Fonda és a stáb célja, de ismervén a színész múltját, szerintem még van is valamiféle lényegi mondanivaló össze-visszaságában és spontaneitásában.

Fonda, bár igen hamar egyetemesen elismert színész lett, végső soron mégiscsak a hatvanas évekbeli ellenkultúra irányából érkezett. Ennek volt jelképe a Szelíd motorosok főszereplőjeként, de ugyanezt a világot próbálta meg-, illetve kiismerni Az utazásban és A vad angyalokban is, a Különleges történetekben pedig európai nézőpontból játszott alá ugyanennek a vad újító szellemnek. Mindezen produkciók így vagy úgy közös sajátja a szabadság, így gond nélkül el tudom képzelni, hogy Fonda immáron rendezőként hitt a pillanat erejében, az önmagát író történetekben, az egymáshoz képest vad fordulatnak tűnő elemek házasításában – szemben a szigorú forgatókönyvekkel.
Legyen a fenti eszmefuttatás bármennyire is légből kapott, más nem magyarázza azt a széthúzó erőt, ami a Wanda Nevada cselekményét jelenetről jelenetre, negyed óráról negyed órára feszíti mindenféle irányba. A történet puszta leírása is zavarba ejtő volna, vannak itt vígjátéki, western, fantasy és drámai elemek is, és a mozi érezhetően mindegyik nézőpontból működőképes lenne: elhinnénk Fondának Beaudray Demerille karakterét, mint egy 1950-es évekbe pottyantott csavargó cowboy figuráját, afféle Maverick-utánérzést; elhinnénk a 13 éves kislány és a 30-as csavargó kapcsolati, majd szép lassan párkapcsolati drámáját, még annak ellenére is, hogy Brooke Shields 14 évesen játszik 13 évest, de kinéz legalább 19-nek; elhinnénk mindezt kabaréként, Bonnie és Clyde legendájának paródiájaként; de még valamiféle indián szellemekkel kacérkodó horrorként is. Na de mindezt együtt, egyetlen filmben?
Szerintem egyébként még a fentiek ellenére sincs minden veszve. Peter Fonda jó, szerethető színész, főleg ha érdekelt is az adott projektben – itt sem okoz csalódást. Brooke Shields formátlansága ellenére teljesen jól helytáll, bőven nem csak biodíszletként van jelen a vásznon (nem győzöm hangsúlyozni, mindössze 14 éves ekkor). A történet hülyeségfaktora sokféle irányba kileng a bőséges másfél óra alatt, de akit bevonz a Fonda és Shields közötti kémia, az sosem fog nagyon kiakadni a látottakon. Ám azt később neki is be kell látnia, hogy volt azért itt blődség gazdagon…

Nem egy sikerült film, de szerintem afféle alkotói szerelemprojektként igazán nagyon nem lehet rá haragudni, sőt, sokszínűsége miatt mintha lenne benne valamiféle családbarát felhang is. Nem ajánlom bárkinek-bármi áron, de érdekességképp talán érdemes lehet megnézni.