Umchi Keulreonik (2012) 70% 3★

A történet nem egy nagy megfejtés, operál a legtöbb klasszikus koreai vígjáték elemmel, a szerelmi szálra pedig ugyan mondhatjuk, hogy nem insta, de ettől függetlenül én nem nagyon éreztem a kémiát.
Viszont a humor!!!! Ez itt is nagyon sokat mentett, és igen, klasszikus vígjátékkal állunk szemben, egy laza szombat délutánra teljesen tökéletes.
Kiemelkedő színészi teljesítményről szerintem nem igazán beszélgethetünk, mindenki azt hozza, amit már megszokhattunk tőle. Ez Oskára, sorry, Yoo Sang Hyun-ra is vonatkozik.

Amik nagyon-nagyon tetszettek:
– Mariah Whitney xD xD
– polip-mentés! nem esszük meg a pulpokat ^^
– kaja-randi párhuzam, pláne, hogy egy anyukától halljuk! zseniális mondat volt!!
– a zárójelenet xD

Egy-két technikai megjegyzés:
– igazán be lehetett volna hangolni a pianínókat és zongorákat
– attól még, hogy nem tud valaki énekelni, de történetesen zongorázni igen, akkor nem biztos, hogy az énektanítás a ritmizálással kell kezdeni; nem tudna zongorázni, ha nem tudna ritmizálni
– szerintem lejött a filmből, de azért én is elmondom, hogy ebből a hangi kvalitásból két hét alatt semmit nem lehet csinálni
– nem hiszem, hogy 2012-ben Dél-Koreában útközben bárki is discmant hallgatna, ahogy azt sem, hogy cd-n adok oda saját zenét… -> tény viszont, hogy ebben filmben nem volt telefonreklám, pedig ha lett volna simán be lehetett volna reklámozni egy csomó zenei features-t

Nem tetszett:
– a girlfighting, ill. az a másik lökés -> ez kifejezetten nagyon csúnya volt
– a CSBE szálat be lehetett volna vonni már az elején vagy sehogy; így inkább egy gyors poént akartak csinálni abból, hogy a nő x éven át elviseli a férje agresszivitását, majd egyszer csak fellebbenti a fátylat és spoiler
– az alap romantikus konfliktus Dong Joo és Min Soo között… alig ismerem, majd 10 évet várok rá? kvázi elpocsékolom az életem harmadát??? really??? ez jó néhány IQ pontba került