A történet a jövő neonfényes Tokiójának fiktív 23.kerületében játszódik, ahol az egyes törvényen kívüli csoportok az Xtream Baseball nevű, baseballon alapuló párbajozási módszerrel küzdenek meg egymással, életüket és presztízsüket kockáztatva a dicsőség elnyerése érdekében.
Forrás: Animeaddicts
Először is, minden egyes részt nézve meglepett, mikor olvastam, hogy az openinget Miyavi énekli, mert egyáltalán nem ismertem fel a hangját. Megnézve az MV-jét a zenének, magát a csávót se ismertem fel, de hát na, ha az Miyavi én elhiszem… xD
Másodszor meglepett maga az anime, nem egészen ilyenre számítottam, amikor az extrém baseballt olvastam. Ez már tényleg extrém volt, ennél extrémebb talán nem is lehetett volna. Egyébként a baseball miatt választottam az animét, na meg Suwabe Junichi miatt, bár utóbbinál féltem, hogy olyan karakter hangját adja, aki kb. egy rész erejéig tűnik fel, de szerencsére nem így lett.
Az anime a bandaháborút csomagolta egy kissé új környezetbe, aminek fő részét a baseball képezte. Tulajdonképp a baseball alapjaira helyezte ezt az egészet, ahol a labdát lehetett ütni, rúgni, felgyújtva dobni az ütő felé, aki szintén az ütőjével üthette vissza, de volt, aki pipát használt ütő gyanánt, vagy épp a saját lábát – ezt értsétek úgy, hogy visszarúgta… egyenesen a dobó képébe… Mert hogy ez sem volt szabálytalan, a dobó arcába visszajuttatni a labdát. Emellett a bázisoknál, ha a védőnél volt a labda, ki is ejthette a hazafutót, ha hozzáért a labdával, ehhez pedig bármilyen módszert használhatott. Természetesen a futó is védekezhetett, így egész szép harcjeleneteket produkált a két vagy több játékos. Én meg csak néztem, hogy akkor ez most baseball vagy ökölharc vagy mi? xD A válasz persze egyszerű: Extrém Baseball. xD És ha már extrém, maga a grafika, a karakterdizájn is az. A Yugioh-ra emlékeztettek a hajkoronák és kinézetek, ami nem zavart, de volt pár karakter, aki állati bugyután nézett ki, mint a fejénél is nagyobb fogakkal rendelkező srác, aki szerencsére nem szerepelt túl sokat.
Egyébként mintha már láttam volna egy ugyanilyen animét, csak ott nem baseballoztak a bandák, hanem nem tudom, de a felállás ugyanilyen volt. A karakterek is elég klisések, de akad köztük szimpatikus spoiler. Azért ezt nem gondoltam, hogy meglépik, meglepett. A végéről ugyanez nem mondható el, az elég klisésre sikerült, de ettől független nézette magát az anime. A zenék is jók voltak, az opening (ha Miyavi, ha nem XD) tetszett, az ending sem volt rossz, és a héttérzenék közt is akadt olyan, ami felkeltette a figyelmem. Amit viszont negatívumnak tudok felhozni az, hogy feltűnik több banda, több szereplő is, de igazán egyik sincs bemutatva, csak felszínesen ismerjük meg őket, ez igaz a legtöbb főszereplőre is sajnos.
