Tobi színei (2021) 82% 23★

Premieren sikerült megnéznem a Mamut tetőteraszán. Még emésztenem kell, hisz tegnap este fel12 kor lett vége, de az biztos, hogy hatalmas értéket hoztak létre az alkotók és szereplők. Ez a film nem csak Tobi küzdelmeiről szól. Legalább ugyanennyit küzd Éva, Tobi anyukája is. Nem azzal küld, hogy elfogadja a gyerekét, hanem hogy mindezt észrevétlenül tegye, mivel Tobi sokszor igazságtalanul (mint oly sok más tini az ő korában) türelmetlen, szinte nem érti hogy másoknak miért nem lesz azonnal magától értetődő a nemi identitása, pedig ezt csak ő érzi és éli át, tehát sokkal több időt kellene adnia az édesanyjának, hogy magában át tudja kattintani Tobi 4 évig tartó többszörös identitás váltásait. Éva csodálatos anyuka, Zoltánhoz hasonló apukával pedig még soha nem találkoztam. Jellemzőbb, hogy egy meleg/transz ember az édesanyjának coming out-ol, de az apuka általában vagy csak csöndben eltűri vagy amivel sokkal inkább találkoztam az ismerősöknél, sosem tudja meg az igazságot a gyerekekről, mert félnek hogy sosem fogadná el. :( Zoltán egy kincs! Neki szinte úgy érzi a kívülálló néző, hogy nincs is kérdése… Nem kell ezt túlbeszelni, legyél leszbikus lányom, majd transznemu, aztán pán, nekem mindegy mert mindenhogy szeretlek és mindenben támogatlak. Nem volt küzdelme, nem kellett megtanulnia kezelni a helyzetet, hisz abból indult ki, szereti a gyerekét. Innentől minden mellékes! <3

Szülőknek kötelező!

„Csak” egy dokumentumfilm arról, hogy kamasznak lenni nehéz, érzelmileg kimerítő és hol fájdalmas, hol meg felemelő. Csak éppen, ha az útkeresés közben olyan ösvényekre kell tévedni, ami még nem elég kitaposott, amire nincsenek megfelelő szavak és amit mégis állandóan definiálni kell másoknak, extrán nehéz.
Mindenki nagyon erős ebben a filmben, és nagyon értékes ember.

Szerintem hiánypótló ez a film mert itt a szülők is teret kaptak. Láthattuk hogy nekik se egyszerű az, hogy támogassák gyereküket az út keresésben és nem azért mert nem szeretik, hanem azért mert nem értik, nem találkoztak ezzel soha. Le a kalappal a szülők előtt, bárcsak minden gyermek ilyen megértő és nyitott szülőket kaphatna.
Zoltán pedig egy hihetetlenül jó Apa, mit érdekli őt hogy éppen mi a gyermeke neki a gyermeke és pont.
Remélem az egész család jól van és Tobi is megtalálta a helyét ebben a nagy világban.

Az utóbbi évek egyik legszebb magyar dokumentumfilmje, amit láttam. Számomra nem is elsősorban a transzneműségről szólt, hanem a családról és erről a helyzetről, amivel megpróbálnak szembenézni, elfogadni, megküzdeni és mindenekelőtt szeretni Tobit az összes színével és változásával együtt. Ennyi őszinte szeretetet ritkán láthatsz magyar filmben. Csak ajánlani tudom.