Budapesthez közel, az erdő szélén rejtőzik egy kunyhó, amelyben két, a társadalomból elmenekült, szinte mesebeli lény éli mindennapjait. Egyikőjük Fanni, a családjából kitaszított 19 éves transz tinédzser, a másik Laci a keménykötésű, egykori gyári munkás. A két egymásra utalt ember egyfajta… [tovább]
Várólistára tette 16
Kiemelt értékelések
TLD
Súlyos és nyers film, még ha a leírásban „mesebeli lényekről” is van szó. A legérdekesebb része az, ahogyan két teljesen eltérő világ (kor, identitás) egymásmellettiségét mutatja be. Fontos témája az elfogadás, de azért nem egy Zöld könyvről vagy egy Életrevalókról van szó, itt ugyanis a két különböző hátterű szereplő viszonyában számos, soha meg nem oldott ellentmondás van és anyázásból sincs hiány.
A film alapján ráadásul úgy tűnik, még úgy sem teljesen egyenlő világokról van szó, hogy alapvetően mindkettőnek osztályrésze a társadalmi és politikai kirekesztés (a doku nem viszi túlzásba a politizálást, viszont a kevés helyen, ahol utal a politikai keretre, ott karakánul állást foglal). Mert míg Fanni iránt érdeklődik a nyilvánosságnak legalább egy kis része és van, aki érdekesnek találja (bizarr, ahogyan a kifinomult stylist megjelenik a szeméttelepen, hogy „elkérje” Fannit egy fotózás erejéig), addig a filmben megjelenő két hajléktalan embernek még ennyi esélye sincs a figyelem megszerzésére, hosszú távon pedig kitörésre, az ő világuk teljesen homályban marad – róluk és az osztályalapú kirekesztésről sajnos kevesebbet is tudunk meg, mint Fanniról és a szexualitással/identitással összefüggő elnyomásról.
A dokufilm készítőinek respect, hogy ilyen nehéz filmkészítési körülmények* között meg tudták örökíteni két külön világ egymással való találkozásának ritka pillanatát. Erre (is lenne) való a dokumentumfilm műfaja.
Blissenobiarella
Volt szerencsénk moziban megtekinteni a filmet, amit egy meglepően hosszúra nyúló beszélgetés követett Somogyvári Gergővel. Csodálatos élmény volt így együtt a kettő.
Annyira sok mindenről szól ez a történet, hogy hosszú oldalakon keresztül lehetne elemezni, úgyhogy inkább bele sem kezdek. Méltatni szeretném csak Gergőék munkáját, mert látszik, hogy hosszú idő és rengeteg munka lett belefektetve, hogy ilyen kiemelkedő alkotás szülessen. Nagyon megérintett érzelmileg is.
