Terence Fisher horrorképzőművészetének fundamentuma a jó és gonosz dualitása, így aztán természetes, hogy ő is elkészítette a maga Jekyll/Hyde átiratát.
A komplex szkript megfordítja az irodalmi alapanyag és az abból készült addigi filmes feldolgozások evolúciós elméletét: az erkölcsi… [tovább]
Terence Fisher horrorképzőművészetének fundamentuma a jó és gonosz dualitása, így aztán természetes, hogy ő is elkészítette a maga Jekyll/Hyde átiratát.
A komplex szkript megfordítja az irodalmi alapanyag és az abból készült addigi filmes feldolgozások evolúciós elméletét: az erkölcsi véglénnyé alakított Hyde megnyerőbb külsejű és szocializálhatóbb, mint a doktor, ki őrült kísérletei és bozontos szakálla alá bújva hanyagolja társadalmi teendőit és az időközben elkurvult gyönyörű feleségét. Ezzel a nőügyek is a fejük tetejére állnak, Hyde-nak nem csak Christopher Lee vulgáris dzsigolójától, de saját alteregójától is el kell happolnia Mrs. Jekyll-t. Dawn Addams feledteti velünk a korábbi filmekbe beleerőltetett vitriolos nőalakokat, ebben az asszonyállatban úgy váltakozik a vágyrajáró, szeretetre éhes asszony és a hidegen számító dáma, mint Jekyll/Hyde-ban az adrenalinszint.
(deliriahungaria.blogspot.hu) [bezár]
