Tex és a mélység ura (1985) 47% 3★

Próbálok ezzel a filmmel maximálisan megértő és rugalmas lenni, mivel egyáltalán nem tűnik ördögtől valónak sem fantasybe oltott western feelingje, sem a képregényes háttérből átemelt erősen mesés tónusú stílusa, de érdes ellentétek feszülnek meg a Tex… sztorija és főleg kivitelezése mögött. Elfogadom persze, hogy nekünk nem áll rendelkezésre az az előtörténet és háttér, amit az olaszok annyira szerettek és jól is ismertek a nyolcvanas évek közepén, de ha egy film nem tud megállni a saját lábán, akkor nem szólhat mentségére, hogy amúgy kultikus-klasszikus irodalmi előzményekből táplálkozik.

Nem fog ez a tény sok vizet zavarni, de a Tex és a mélység ura egy népszerű olasz képregény feldolgozása volt anno, ami a készítők eredeti szándéka szerint egy tévésorozat elindítója is lett volna. Ez utóbbi széria sosem valósult meg, ezen mi nem nagyon lepődünk meg, de valamiféle sajnálatot érezhetünk miatta: a Tex… alapvetően egy kedvelhető, gyermeki logikával, mégis olykor veszélyes hangulati elemekkel és látványvilággal operáló kalandfilm, amit mondjuk 7-8 évesen biztos nagyon szívesen néztem volna szombat reggelente a tévében.
Technikai oldaláról nézve azonban azt kell mondanunk, „olyan is” a végeredmény. Menthetetlenül kisebb költségvetésű tévéfilmes produkciónak hat, ami sokat merít a klasszikus spagetti-westernekből, de azokat inkább megidézni tudja csak, egész világa és eszköztára jóval szűkebb annál, hogy a műfaj hiteles és tipikus darabja legyen. Utánérzésnek viszont nem rossz! A feldolgozott epizód alapvetően rossz választásnak tűnik, erre később Giuliano Gemma is rávilágított. A sztorinak van egy misztikus, fantasy beütésű éle, amit nem aknáz ki eléggé a film, de annyira éppen eléggé megbolygatja a hangulatot, hogy a néző kényelmetlenül érezze magát. Homályos, mit is nézünk pontosan, és mivel a film elég bevállalós mindenféle szörnyű halált halt múmiák mutogatása terén, tényleg jut ide egy kevéske horrorisztikus él is, ami azonban nem élesebb, mint bármelyik Indiana Jones rész témába vágó szekvenciája. Sajnos ezt a misztikus-horror vonulatot a sztori éppen a legizgalmasabb, finálé-körüli akciók idejére teljesen háttérbe is tolja, elfelejti.
A színészi játék meglepően semleges, Tex indián kísérője egy kartonból kivágott figura, akkor sem történne semmi, ha nem lenne ott. William Berger nem egy nagy kaliberű oldalkerék, maga Tex pedig Gemma előadásában egy kartonfiguránál éppen csak hitelesebb-életszerűbb alak. Játéka unott, túl komolyan veszi a komolyan vehetetlent, de közben érezhetően tanácstalan a nagy egészet illetően, túlságosan elvont és lélektelen hőskaraktert formáz meg.

A maga gyermeteg módján szórakoztató és befogadható élményanyaga mellett a Tex… sajnos alacsonyabb színvonalú, nem túl időtálló és nem is igazán jól kitalált western kalandfilm. Ezzel együtt nem is katasztrofális, és azt sem mondhatnánk, hogy nincs létjogosultsága. A szokásos jóindulatommal ötös.