Tengen Toppa Gurren Lagann (2007–2007) 88% 14★

Nem szeretem a mechát, ez itt pedig bizony ízig-vérig az. De elismerem, hogy vannak olyan rendkívüli animék, amiknél az ember elnézi, hogy gépek harcolnak egymás ellen. A TTGL pedig pontosan egy ilyen „must see” darab, amit kár lenne a műfaji előítélet miatt kihagyni. Az értékelés spoilereket tartalmaz, ezeket jelöltem is, ennek tudatában olvasd tovább.

A történet felépítése elég egyszerű, ugyanakkor nagyszerű. spoiler Még amolyan társadalomkritikaként is felfogható a dolog; számomra legalábbis kifejezetten érdekes volt, ahogy megmutatták, mit tesz az emberekkel a modernizáció.

Unalmas epizódok nem igazán vannak, szinte minden részben pörög a cselekmény, állandóan harcolnak, méghozzá igen látványosan. Nekem leginkább a robbanások tetszettek, de maguk a mechák is figyelemre méltóan szórakoztató kinézettel rendelkeznek. És bizony az anime egyik erőssége a csodálatos grafika, a klassz történet és a remek karakterek mellett a vígjáték része. Bár nem szűkölködik a történet drámában és tragédiában sem; spoiler ,de leszámítva pár igen letargikus, könnyezős részt, alapvetően egy olyan műről van szó, amely szórakoztatja az embert.

A szereplők kezelése is igen egyedi; olyan megoldással, amivel a történet már a nyolcadik epizódban él, még nem találkoztam, vagy legalábbis nem túl sűrűn. Mellékesen megjegyzem, hogy talán nem is szerettem volna. A karakterek érdekesek és szerethetőek, még a főszereplő Simon is, aki az emberiség reménye. Kamina az egyik legkedvencebb figurámmá nőtte ki magát, csak úgy, mint Viral vagy Youko, de lényegében mindenkit szerettem. Az erős szereplőkhöz pedig erős szinkron párosul, ebben a tekintetben tehát nem lehet ok a panaszra.

Amit mindenképpen ki kell emelni, hogy az ellenségek sem amolyan „rossz-vagyok-mert-csak” típusú gonoszak, hanem mindennek és mindenkinek van oka és indoka, ebből adódóan spoiler még a rosszakat sem utáltam. spoiler Mindenesetre jó volt olyan ellenségekkel hadban állni, akiknek értelmes céljaik voltak.

Egy valami azonban nem jött be túlzottan az anime során, ez pedig a szerelmi szálak alakulása. Nem romantikus történetről van szó, de ahogy a csapat mechanikusa, Leeron is megfogalmazta, a szerelem élteti a világot. Ennyi szereplővel adott, hogy egy-két ember romantikusabb kapcsolatba bonyolódik, és azért ennek is láthattunk pozitív kimenetelű akcióját, de több ponton kifejezetten fájdalmas volt, még számomra is. Egyébként nem igényelt a történet több nyálat, egyszerűen csak jó lett volna, ha némivel több boldogság tűnik fel a szereplők magánéletében.

Mindenesetre ragozhatnám még ezt akár estig is, de röviden, tömören és egyszerűen, a TTGL-t látni kell, mert igényes és kiváló alkotás. Minden rááldozott percért megéri.

Kiknek ajánlom: Azoknak, akik üdítő, szórakoztató színfoltot vinnének ellaposodó animés életükbe, és mondjuk nem hátrány az sem, ha az illető ki van békülve a mechákkal.

Végtelenül becsülöm ezt az animét, mert hibátlanul olvad egybe benne a mezei shounen és a kiforrt, érett történetvezetés, karakterfejlődés. Persze van filozófiai töltet is, de nem akarja megváltani a világot (azt meghagyja a szereplőinek). Nagyon el lett találva az egyensúly, erőteljes karaktereket kapunk, szívet megdobbantó érzelmeket, de végső soron minden a történetnek van alávetve. Igazi epikus mítosz ez a hősiességről.

Ha a cartoon összeolvad a klasszikus shounennel, tudod, hogy ott nincs megállás. Elsöprő erejű cucc; a vitalitás, mozgalmasság, szabadság túlmegy a maximumon. Eposz a mozgóképen. Az animátorok azzal a szenvedéllyel dolgoztak, amivel a történet szereplői megváltják a világot.

Kaleido Star – Ben-to – Space Dandy – Aho Girl – Nagatoro – Akiba's Trip
Mind az animék egyedülálló, közös szépségéről szólnak; példát adnak, hogy miért kell különálló médiumként kezelni. A Gurren Lagann ráadásul az Akiba's Trip-hez áll a legközelebb, tehát az animék – szinte – minden oldalát magába próbálja sűríteni: akkora mix, hogy olyat még nem láttál. A másikkal – a metafikcióval – szemben viszont úgy éri ezt el, hogy maga is egy autentikus animét csinál. Attól igazán szép, hogy az ars poetica indirekt.