Tel-Avivban minden megtörténhet (2018) 60% 3★

Hazudnék, ha nem mondanám, hogy csalódás volt. Ennél többet vártam. Annyi magas labdát hagytak ki, olyan jó poénokat lehetett volna beleszőni! Sajnos nagyon PC akart maradni mindvégig, nem vállalta fel a kifigurázással járó esetleges negatív fogadtatást, pedig okosan is lehetett volna, mindkét oldalt egyformán görbe tükör elé állítani, de ennek csak a felszínét kapargattuk. Nem volt elég bátor, ezért az idő nagy része Salam súlytalan elmélkedéseivel telt, illetve a forgatókönyv egyes jeleneteinek tervezésével. Ami vicces pillanat volt, az inkább a kedvesen megmosolyogtató kategóriába sorolható, nem az az igazán hangosan felnevetős élmény. Sajnos nem azért, mert az egyszeri néző nem tudta volna értelmezni a politikai és társadalmi vonatkozást. (Úgy gondolom az ilyen filmeket eleve azok nézik meg, akik tisztában vannak az ottani helyzettel.) Nem tudta eldönteni a film maga sem, hogy vicces vagy komoly legyen, így aztán egyik sem lett. Néha elvétve kaptunk egy-egy őszinte, mélyebb pillanatot, de ezek egysoros vallomásokban merültek ki. Számomra az érzelmi csúcspont az volt, amikor Salam spoiler. Akkor érezni lehetett, hogy itt bizony valami nagyon nincs rendben, kőkemény valóság, amit látunk.
Azért a végén legalább ötletesen megoldották a nagy problémát. :D
Természetesen a film legnagyobb érdeme, hogy készülnek ilyen közös produkciók, ahol a két oldal békében és kreatívan együtt dolgozik. Ezt érdemes tovább folytatni.

Nem láttam túl sok filmet Izraelről vagy Palesztinából, a kettőből-ről együtt pedig végképp nem. És sosem gondoltam volna, hogy az első nem mondjuk egy dokumentumfilm lesz, hanem egy vígjáték.
A történet szerint Salim egy lézengő fiatal, tartozásai vannak, előre haladva az időben megtudjuk, hogy szétment a kapcsolata, nagybátyja beajánlja egy forgatásra, ahol asszisztensként dolgozik. Mivel jól tud héberül, időnként kéretlenül is bele-beleszól a felvételekbe, hogy hitelesebb legyen a nyelvezet, és nagyon megtetszik a sorozat sztárjának, a Franciaországba emigrált Talának. Ennek is köszönheti, hogy feljebb lép a ranglétrán és tanácsadó lesz a dialógusokat illetően, majd az írásban is részt vehet.
Eközben minden nap át kell kelnie az izraeli-palesztin határon, és mikor a pozíciójával próbál befolyást szerezni, az izraeli határőr, Assi lehetőséget lát, hogy javítson a palesztin tábornok megítélésén a sorozatban, és elkezd kéretlen tanácsokat adni Salimnak arra hivatkozva, hogy ő jobban ért a katonai nyelvezethez és viselkedéshez.
Salim próbál navigálni a különböző elvárások között, de nem túl sok sikerrel. Mindenki saját magát szeretné fényezni és többnyire a másik rovására. Eközben még a volt barátnőjét is szeretné visszaszerezni újonnan kiépült egzisztenciája és presztízse felhasználásával. De ahogy közeledik a sorozat fináléja, úgy tűnik, nem fog tudni mindenkinek megfelelni.
Azt gondolom, jobban jár az, aki egy humoros film elé ül le, mint az, aki mindenképpen a konfliktusokról akar látni bármit, mert akkor csalódni fog. Nekem pont azért tetszett, mert úgy villantott meg igen komoly dolgokat, hogy a műfaj miatt ez könnyebben csúszott, mégsem vált felejthetővé vagy hiteltelenné. A megoldása pedig úgy idealista, hogy mégsem tűnik lehetetlennek – bár a keserű pirula az, hogy tudjuk, mégis az.