A magány legyőzhető, szándék és gesztus kérdése, lehet, hogy nem is kizárólagosan ebben a sorrendben.
Népszerű idézetek
Londonna
– Nem vagyok én normális, hidd el. Hogy jutottam idáig, magam sem tudom. Pedig védekeztem. Bezártam az életemet, mint egy kaput. Ráfordítottam a kulcsot és… És látod, mi lett belőle? Nem tudok meglenni nélküled. Megszoktalak, mint a Napot, a hegyet, az erdőt. Nagyon hiányoznál.
– Én meg akkor is gondolok rád, amikor egészen szabálytalan. Amikor okom sincs.
