Clara fiatalon elhunyt szerelmét gyászolja. Hiába próbálja meg feldolgozni a hatalmas veszteséget, semmiben nem talál vigaszt. Barátnője tanácsára SMS-ben próbál meg elbúcsúzni az elhunyttól – nem sejti azonban, hogy annak telefonját már más használja. A szám új tulajdonosát, az érzékeny lelkű… [tovább]
Szerelmes SMS (2016) 82★
Szereposztás
Karoline Herfurth | Clara |
---|---|
Friedrich Mücke | Mark |
Nora Tschirner | Katja |
Frederick Lau | David |
Katja Riemann | Henriette Boot |
Enissa Amani | Niki |
Friederike Kempter | Fiona |
Tom Beck | Jonathan |
Samuel Finzi | Wortmann |
Uwe Preuss | Kalle |
Kedvencelte 7
Várólistára tette 121
Kiemelt értékelések
Nagyon tetszett. Tipikusan az a film, aminél már az első néhány jelenetből tudtam, hogy ez nagyon jó lesz. Mindenben az én stílusom, európai film, mégis habos-babos néhol, máshol keserédes, megint máshol kicsit sírós.
A szereplőket nagyon megkedveltem, tetszett a jellemfejlődésük, a tanulási folyamatuk, az életfelfogásuk. Tele volt aranyos, hétköznapi helyzetekkel, néhol meg költői túlzásokkal, meg hihetetlen véletlenekkel, de valahogy nem lett mégsem erőltetett. A színészi játékkal is teljesen elégedett voltam.
A zene is csodálatos volt benne, nagyon jó élmény volt, szívesen újranézem majd valamikor.
Szeretném az elején leszögezni, hogy ez az 5 csillag, csak és kizárólag Marké. Clara karaktere ehhez a filmhez a szenvedésen, a nyomott hangulaton és a hülye viselkedésen kívül semmit nem tett a filmhez. Egy pszichológust javasolnék neki, aki segíti feldolgozni a gyászt, és észhez téríteni. Mark fejlődése, ébredése, és átalakulása viszont csodálatos volt. Imádtam a karakterét, teljesen magával ragadott. Szeretném Friedrich Mücke-t több romantikus filmben látni, megvan hozzá a csinos pofija.
A film hosszú és unalmas, illetve nagyon lehangoló. Látjuk egy lány gyászát, ami érthető, illetve folytonos szenvedését, ami már kevésbé érthető. Újra akarja kezdeni, de valahogy folyamatosan egyre mélyebbre süllyed. És amikor a lehetőség ott van, eldobja magától, teljesen indokolatlanul és hülyén. Nagyrészt dráma, kicsit romantikus, de mindenképpen nyomasztó. És pszichológust emberek. Semmi más nem kellett volna, csak egy pszichológus.
Ki hitte volna, hogy egy német romantikus film is lehet olyan jó, mint mondjuk egy francia? Hát én biztos nem. Pedig Clara és Mark története egyfelől megható, másfelől hihetetlenül kedves, és ráadásul még nagyon-nagyon szívet melengető is. Az alaptörténet, mármint az SMS-ezés egy kicsit a Gyógyír az északi szélről c. könyvet juttatta az eszembe, csak ott ugye e-maileztek a szereplők, de a keret némiképp ismerősnek tetszett. Berlin csodás volt ősszel, az állatkerti séta különösen varázslatosra sikerült – ráadásul a látott helyszínek többségét mi is bejártuk a nyáron, ez hozzáadott egy kis pluszt az egészhez. :) Megindító az a folyamat, amin Clara keresztül megy, és a végén, akárcsak a mesebeli hernyója, leveti a bábját és pillangóvá változik. Még ha valaminek vége is szakad, ez valami másnak épp a kezdetét jelent(het)i.
Awww! Hát, aki ismer, az tudja, hogy nem vagyok egy romantikus alkat, de ez valami hihetetlen cuki volt! :)
Egyszerre tök földhözragadt és teljesen elszállt. Bájos az egész, tök jók a karakterek: a főszereplők és a mellékszereplők is.
Film veszteségről, fájdalomból történő felépülésről, újrakezdésről és természetesen a szerelem szépségéről. Arról, hogy a szeretett személyért bármire képes a másik. Bármire. Semmi újat nem mutat a történet. Láthattunk már hasonlót az Utóirat: Szeretlek-ben is például. Viszont megéri megnézni, mivel a romantikus filmekhez hűen ez a darab is hitet és reményt ad a szerelem misztériuma iránt.